Ma már megint sikerült embertelenül hosszú munkaidőt produkálnunk. Aztán már megint volt egy kis bontás. Nagyon remélem, hogy ez most már TÉNYLEG a legutolsó. Ezúttal az új padlásbejáratot kellett kibontani. Eddig csak húztuk-halogattuk, mondván, ráér még.. de most már nem nagyon lehet tovább várni vele.
Aztán beszéltem a villanyszerelővel. Legkésőbb hétfőn kezdeni fog. Az ár, amit mondott kicsit szíven ütött, de rezzenéstelen arccal fogadom már az ilyesmit. Ennyi, hát ennyi. Nem alkudoztam (bár Balázs szerint kellene), mert nekem az sokat jelent, hogy ő egy olyan szakember, akinek a munkája után nem fogok azon aggódni, hogy vajon nem ráz e meg senkit az áram, vagy nem ég majd el a vezeték a falban (még a lenti lakásunkban egyszer arra ébredtünk, hogy az egyik doboznál elégett a vezeték, és nincs áram.. mázlink volt, hogy nem lett nagyobb baj, és lecsapta a biztosítékot). A villany és a fűtés (meg a víz, persze) amiről úgy gondolom, hogy nem éri meg a spórolást, mert akár többe kerülhet a leves, mint a hús.
Ugyanakkor persze, folyamatosan aggódom, hogy nem lesz elég a pénzünk. Pedig már vizualizáltam az első hazaérkezésünket az új lakásba, és az első ebédet is az új étkezőnkben.
És itt lenne az ideje komolyan nekiülni és megtervezni a konyhát. Csak nagyjából tudom mit szeretnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése