2016. aug. 5.

Csalódás és remény

Alapvetően nagyon könnyen barátkozó ember vagyok. Olyan, aki szívesen és könnyedén fogad be az életébe másokat. Persze, nálam is van olyan, aki ránézésre nem szimpatikus, sőt.. olyan is van, aki kifejezetten taszít ránézésre is (és nem azért, mert csúnya, vagy akármi), nyilván nem róluk van szó.
Azt viszont már nagyon sokszor megtapasztaltam, hogy nem jó dolog ilyen nyíltnak lenni, ennyire befogadónak, mert olyan sokszor csalódtam már miatta. Most is lezajlott egy ilyen csalódás, vagyis zajlik ez azóta szinte folyamatosan, amióta csak ismerjük egymást. Mindig voltak olyan történések, amiktől megdöbbentem, és folyton azon gondolkodtam, hogy hogy lehet, hogy ennyire nulla bizalommal van felém, amikor én nem ilyen vagyok vele. Aztán valahogy minden ilyen történésen túlléptem, kis pici tüskék maradtak csak, de miután eléggé napi kapcsolatban voltunk, így igyekeztem a kis tüskéket nem észrevenni.
Aztán tegnap végképp rá kellett jönnöm, hogy a bizalomnak a halvány csírája sem volt benne felém. Nem esett jól. Tanulságos csalódás volt, és most épp ott tartok, hogy egy csomó mindenben kételkedek is vele kapcsolatban. Nem lesz ettől egyébként semmi komoly változás az életemben, mert nem olyan valaki volt, aki a legfontosabbak közé tartozik. Csak egy lett végül azok közül, akiket másnak gondoltam (vagy szerettem volna másnak látni?), mint amik.

Aztán hallottam ma egy olyan pletykát is, amitől megdobbant a szívem. Valami olyat, amit egy-két évvel ezelőtt már megálmodtam magamnak. Lehet, hogy ebből az álomból végül valóság lehet.. nos, én mindent meg fogok tenni azért, hogy így legyen. (és majd mindent elmesélek a maga idejében rendesen is)


4 megjegyzés:

  1. Na, most furdalja a kíváncsiság az oldalamat! :-)

    VálaszTörlés
  2. Ej, mindig kíváncsi maradok... :)

    VálaszTörlés
  3. Ígérem, amint úgy lesz, tudatom mindenkivel. (ha egyáltalán úgy lesz.. :D)

    VálaszTörlés
  4. Sikerüljön ahogy megálmodtad!!! Azt az embert meg ne bánd!

    VálaszTörlés