2016. júl. 20.

Még nem búcsú, csak eszembe jutott

Máskor, így, a nyaralás vége felé közeledve már magamban azon búslakodtam, hogy milyen szörnyű is lesz majd újra egy évet várni erre az egészre. Rengeteg energiát pazaroltam el erre, még otthon is az első két napban folyton csak azon kattogtam, hogy visszagondoltam, hogy mennyire jó is volt itt, és milyen jó is volt gondtalannak lenni.
Már tavaly is kicsit enyhébb volt ez az egész. Az idén viszont mintha sikerült volna elengednem ezeket az érzéseket, és nem gondolok sem arra, hogy majd nemsokára haza kell menni, és nem bánkódom amiatt, hogy ez a nyár szinte véget is ér itt majd.
Minden pillanat, és minden élmény itt van bennem. Tudom, hogy bármikor szükségem lesz rá, elő tudom majd venni onnan, belülről, ahol ezeket raktározom, fel tudom idézni az illatokat, a hangokat, az érzéseket, és a látványt is akár anélkül is, hogy visszanézem a fotókat. Minden az enyém lesz egész évben, és jövőre, amikor visszajövök majd, akkor nem csak ezeket hozom vissza, hanem hozok még magammal egy csomó minden mást is, ami majd addig történik velem/velünk.
Mire legközelebb jövünk, már készen lesz a lakásunk. Most még úgy megyünk haza, hogy vár ránk egy csomó fárasztó és izgalmas munka, de minden nap előrébb visz majd, közelebb a célhoz.
Hálás vagyok érte, hogy megadatott az idén is több, mint két hét gondtalanság, hogy együtt lehettünk, és minden pillanatomban azért fogok majd dolgozni, hogy ez így legyen jövőre is.
És ezért nem vagyok szomorú, és nem bánok semmit. Mert jó, hogy van hol megdolgozni ezért a gondtalan időért, és olyan jó lesz újra itt lenni.


2 megjegyzés:

  1. És milyen jó lesz jövőre, amikor már az új és kész lakásból mentek :)!!!

    VálaszTörlés
  2. Meg milyen jó lesz oda hazamenni is majd. 😃

    VálaszTörlés