A bácsival minden rendben

A mai jó időre (tudom, rajtam kívül mindenki döglesztő melegnek hívja az ilyet) való tekintettel már én is voltam nyakig is a Balatonban. Ennek köszönhetően most már testszerte viszketek, és vannak rajtam mindenféle ragyák, de mindegy... kemény vagyok, és kibírom. Igaz, amikor az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy azonnal meg KELL vakarnom a lábamat, akkor nem éreztem magam keménynek, és fel is keltem újra bekenni, hogy hátha majd akkor jobb lesz. Jobb híján azt a kenőcsöt használom, amit Patrik kapott a bőrgyógyásztól hasonló valamire. Átmenetileg néha enyhít valamit a viszketésen, de lehet, hogy holnap be kéne próbálkoznom a gyógyszertárban, hátha lehet kapni cinkrázót vagy valamit, ami nem fenistil recept nélkül is.
Amúgy nem erről akartam írni, csak úgy jött ez azzal kapcsolatban, hogy jó idő volt, és én is fürödtem rendesen, ahogy azt illik egy nyaraláson. Arról akartam írni, hogy még otthon méláztam rajta, hogy vajon a bácsi jön e még majd a padra.
És jelentem.. semmi nem változott. Minden délelőtt és minden délután megérkezik, és csakúgy, mint az elmúlt években, leül, és nézelődik. Kis idő múlva pedig felkel, és elindul haza. Ma este azt is láttuk, hogy hol lakik, mert amikor vacsorázni mentünk, akkor kint ült az udvaron a feleségével. Balázst cseppet sem lepte meg, hogy épp ott ül, mert elmondása szerint pont ide képzelte a bácsit, ebbe a házba, ehhez a kerthez. Nagyon szép és rendezett konyhakertjük van. :) Az idén még nem mertem megszólítani, pedig látszik amúgy rajta, hogy kicsit öregebb lett már, olyan kis "törődött" az arca. Ma egymásra néztünk, és azt gondoltam, hogy mintha emlékezett volna rám tavalyról, amikor ott ültünk egymás mellett a padon... de nem tudom. Meglátom még, hogy alakul a nyaralás többi része, lehet, hogy eljön az alkalom, hogy újra beszélgessünk egy kicsit.
Addig is, hogy ti is lássátok őt:

A képet Balázs csinálta egy olyan alkalommal, amikor én nem voltam velük a strandon.