Volt itt ma minden

Reggel nem várt látogatóval kezdődött a nap. Olyan migrénnel ébredtem, hogy megmozdulni is alig mertem. Visszaaludtam ugyan, de nem jobb lett, hanem rosszabb. Három különböző fájdalomcsillapítót vettem be egyszerre, gondoltam, ezzel majd kiütöm gyorsan. Nem jött be, a migrén kitartott egész nap, még akkor is, ha igyekeztem nem tudomást venni róla, és délután akkor is lapátoltam a sittet, ha közben kétszer is ájulásközeli állapotba kerültem.
Eriknek ma volt az évzáró, mivel hetedikes, így már hatkor mennie kellett, mert ilyenkor ők a ballagtató évfolyam, nekik kell minden ezzel kapcsolatos teendőt elvégezni. Szegény, fél tizenegyre ért csak haza, akkor pedig gyorsan átöltözött, és már ment is Patrikkal együtt  az apjának segíteni, aki addigra már a leendő otthonunkban szorgoskodott. A bizonyítványa elég változatosra sikerült. :)
Ebéd után gyorsan elpakoltam, és már mentünk is vissza dolgozni, bár előtte még beugrottunk az egyik üzletbe, hogy beszerezzük Roli barátjának a szülinapi ajándékot. Pakoltuk a sittet, kettőre elvittük Rolit a barátjához, majd csináltuk tovább a dolgunkat.
Patrik háromra ment az érettségi eredményhirdetésre. Akartam vele menni, de nem engedte. Négy előtt egy kicsivel hívott, hogy elmegyünk e érte, mert negyven percet kéne várnia a buszra. Persze, elmentünk.
Ezzel a papírral ült be az autóba:

Elképesztő teljesítmény szerintem, nem győzöm csodálni, persze.. csak halkan, mert így is megvan már az a tizenhét évesekre jellemző "nagy arca", pedig még nincs is tizenhét. :) A vizsgabizottság dícséretben részesítette az írásbeli eredményéért, mert az mindenkinél jobban sikerült neki.

Ezek után gondoltuk, érkezett még egy dolgos kéz, és akkor tök jó, még inkább nekifoghatunk minden tennivalónak, de aztán alig háromnegyed órával később csörgött a telefonom. Az anyuka hívott, akinek a fiánál Roli bulizott. Túl jót nem sejtetett a dolog, főleg, mert úgy köszöntünk el kettőkor, hogy majd nyolckor ő fogja hazahozni. Nem is voltak jó hírei. Roli elesett, és felszakadt a feje. Mentünk érte, azonnal. Jó sápadt volt, biztos, hogy nagyon megijedt, de nem tűnt vészesnek a dolog. Azért becsöngettünk a mentőállomásra (arrafelé lakik a barátja), akik nagyon jófejek és nagyon kedvesek voltak. Megnézték, ők is megállapították, hogy nem vészes a sérülés, de azért ellátták tisztességesen. Lefertőtlenítették, bekötözték, aztán a lelkemre kötötték, hogy ha fájna a feje, esetleg hányna, szédülne, aluszékony lenne, akkor azonnal visszavisszük, és már jöhettünk is haza.
Ő meg ezzel ült be az autóba:

Fél órával később már ment volna vissza a buliba, de az sajnos mára véget ért neki. A barátja anyukája még többször sms-ezett az este folyamán, nagyon aggódik, és nagyon rosszul érzi magát, hogy pont náluk történt, pedig hát nem tehet róla senki, véletlen baleset volt, ráadásul Roli amúgy is hatványozottan fogékony az ilyesmire.

És még a magyaroknak is sikerült összehozni egy döntetlent Izland ellen, ami nagyon jó. Még jobb, hogy a portugálok is döntetlent játszottak az osztrákokkal, így aztán továbbra is a magyar válogatott a csoportelső. (talán a sors most adja vissza mindazt, amit elvett az elmúlt negyvennégy évben?)
Ja, és késő estére a migrénem is távozott.. végre. :)