Látogatónk akadt

Sajnos nem olyan, akinek örültünk volna. Eleve annak, hogy az éjszaka közepén tört ránk, már nem tudtunk örülni... annak meg, hogy éppen hozzánk tévedt be, na, annak meg még kevésbé.
Történt, hogy épp félálomban voltam már, amikor megjelent Roland, és közölte, hogy "Apa, bejött egy madár a szobánkba." Nem szólt egyikünk sem egy szót sem, csak kipattantunk az ágyból, és azt hiszem, mindketten tudtuk, hogy itt bizony nem madárról van szó.
Nem is madár volt.. egy denevér keringett veszettül a szobában, nyilván nem találta a helyét, meg ráadásul akármerre is indult, mindenhol volt valami akadály előtte, így aztán- jobb híján- csak körözött. Ha nem undorodtam volna annyira tőle, akkor meg is sajnáltam volna biztosan. Így csak azon voltam, hogy ugyan ki ne nyissák a szobaajtót, nehogy még máshova is elrepüljön, és ugyan valaki tessékelje már ki innen, mert ez itt nem az ő játszótere.
Egyszer beleakadt a függönybe, de amikor onnan ki lett szabadítva, akkor egészen alacsonyan kezdte a körözést.
Kb. negyedórás üldözés volt így, éjfélkor, mire megszabadultunk tőle. A fiúk rögtön közölték, hogy ők mennek a mamához aludni inkább. De persze maradtak, csukott ablaknál.. Hajnalban, amikor indultam dolgozni, akkor nyitottam ki nekik újra, gondoltam, már talán elmúlt a denevér-veszély.
Nem esett jól a látogatása.. eddig is utáltam őket, most meg még jobban.
Mindenesetre egy ablakra került szúnyogháló ma, hogy ne kelljen már csukva tartaniuk holmi "madárveszély miatt". (micsoda mázli, hogy az új ablakainkon gyári szúnyogháló van)