2016. máj. 22.

So-so

Még optimista vagyok, és ebben sokat segít, hogy a hétvégén azért végre tényleg beköszöntött a tavasz, sőt.. már-már a nyár előjeleit éreztem. :) Ezen kívül még Roli is szinte percre pontosan az utolsó szem gyógyszer bevételével egyidőben egycsapásra jól lett, és vissza is varázsolódott a megszokott kis szeleburdi gyerekünkké. Mindezt jól bizonyítja, hogy már ragtapasz van a nagy lábujján.. :D Úgyhogy már biztos, hogy a szerdától péntekig tartó utolsó alsó tagozatos erdei iskolát nem kell kihagynia.
Az kevésbé sarkall optimizmusra, hogy még ezen a hétvégén sem költöztek le anyámék. Értem én, hogy nehéz, és igazán türelmesek és segítőkészek is vagyunk, de most már azért kezdem azt érezni, hogy mehetnének már. Nem vagyok túl alkalmas erre a panel-létre, mert mostanra nemhogy nem sikerült megszoknom, vagy némi szerethetőséget felfedeznem benne, de sokkal inkább azt érzem, hogy minden percben menekülni akarok a bezártság elől. Elképzelhetetlenül hiányzik, hogy nem akkor megyek ki az udvarra, amikor kedvem szottyan.
Holnap új hét kezdődik, és újabb reménykedés indul... hátha a végére majd már minden úgy alakul, hogy jó legyen. :)

2 megjegyzés:

  1. Úgy legyen!!!!! A panelban én is megfulladok, pedig ott nőttem fel.

    VálaszTörlés
  2. Úgy legyen!!!!! A panelban én is megfulladok, pedig ott nőttem fel.

    VálaszTörlés