tehát vagyok. :) Na, talán végre elértem azt, hogy nem mindig a munkán jár az eszem, így aztán marad agykapacitásom másra is. Határozottan jó érzés, bár nyilván mindig van hova fejlődni. De ez jó, mert mindig van még, ami motiváljon.
Na, ma például azon gondolkodtam, hogy mivel is kéne feldobni ezt az egyébként roppant egyhangú (de kicsit sem unalmas) életünket. Mert az van most, hogy vagy a munkahelyünkön dolgozunk, vagy itthon. Nincs kikapcsolódás, nincs átmenet sem jóformán a kettő között, kutyafuttában vásárolunk, kutyafuttában főzünk, úgy is eszünk, stb. stb. Ebből egyenesen következik, hogy simán bele fogunk rokkanni lelkileg is, fizikailag is. Hogy ne így legyen, ki kell találni valamit, hogy vigyünk bele valami izgalmat azon kívül is, hogy jó azért látni, ahogy készül, ahogy valamiből valami lesz.
Én személy szerint magamnak valami kihíváson gondolkodom. Nem ilyen testsanyargatóson, mint például a harminc napos guggolás kihívás, hanem valamin, amitől majd jó lesz nekem. Egyet már találtam, de még nem érzem teljesen az igazinak, úgyhogy folytatom a keresgélést. Valami biztos vár rám valahol.
És majd, ha megtaláltam, Balázsnak is kitalálok valamit. Bár egyszerűbb lenne valami közös dolog... na, majd kiderül. Ötleteket szabad adni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése