2016. máj. 25.

Angol érettségi pipa

Van ez a tizenhét éves itt nálunk. Tele öntudattal, érdekes és néha félelmetes véleménnyel a világról. Határozott célokkal, de csakis a közeli jövőt illetően. Hosszútávra nemigen tervez (még). De amit elhatároz, azt rendre a lehető legmagasabb színvonalon viszi véghez. Úgy, hogy közben nem látszik rajta semmi olyan, hogy megerőltetné magát, hogy például éjszakákat töltene tanulással, vagy ilyesmi. Szó sincs erről. A fülhallgató a fülében van, a telefon a kezében, közben olvas, hol magyarul, hol angolul, filmeket néz, a barátaival focizni megy, vagy épp szombat esténként szórakozni.
 Átlagos és tipikus tinédzser fiú, akinek fontos, hogy áll rajta a ruha, aki minden reggel belövi a haját, hogy minden szál pont úgy álljon, ahogy annak állnia kell. Nincsenek túlkapásai, bár néha azért előfordulnak nála is ilyen-olyan gikszerek (ez azért szerencse, mert különben aggódnék, hogy valami baj van vele), elég könnyű vele boldogulni, nem mondhatjuk, hogy nehéz lenne a szülőjének lenni. Nem követel, hanem kér. Ha nemet mondunk valamire, elfogadja, bár kéri, hogy mondjuk el, miért. Kíméletlenül őszintén tudja odavágni a véleményét, és nem esik nehezére negatív kritikát sem megfogalmazni.
Nos, ez a tizenhét éves még tavaly októberben eldöntötte, hogy ő bizony az idén májusban előrehozott érettségit tesz angolból. Nem lehetett eltántorítani, bár csak épphogy próbáltuk, leginkább azért, hogy kiderüljön, mennyire komolyak a szándékai. Az iskola engedélyezte, a papírokat kitöltöttük, néha úgy tűnt, hogy készül is valamit, de nem volt ez látványos. Egy pillanatra sem izgult semmiért, magabiztosan közölte velem, hogy "nyugi anya, meglesz, ötös lesz."
Ma az írásbeli rész hivatalos eredményét is megtudta. 111 pontot ért el, ami 95 %-ot jelent. Persze, ötös. Persze, meglett.
Ilyenkor mindig elhiszem, hogy tényleg csak ennyi az egész. Elhatározni, akarni, megcsinálni.

Nagyon büszkék vagyunk rá.

6 megjegyzés: