2016. ápr. 6.

Nem volt unalmas

A mai nap sem. Pedig olyan könnyed "lötyögésnek" indult hajnalban. Amikor beértem dolgozni, még azt gondoltam, hogy na, majd ma egy kicsit lazítok is, és úgy állok a munkához, hogy odaférjen mellém más is. Az, hogy ez nem így jött össze többek között azért is volt, mert én magam is képtelen vagyok erre. Ha már egyszer ott vagyok, akkor csinálom tisztességesen, bármi is legyen épp a feladat.
Amire nem számítottam, az az volt, hogy még délelőtt hívta az időközben felgyógyult eredeti bankos ügyintézőnk Balázst. Nos, biztos nem fogjátok elhinni, mert én is csak alig hittem el, de már megint kiderült egy hiányosság. Lemaradt egy papír. Akkor még azt gondolták, hogy eltűnt a belső postán. Ami ugye eleve hülyeség, mondaná Besenyő Pista bácsi, mert hogy tűnhet el valami, ami nem is létezett? Mi biztosak voltunk benne, hogy az a bizonyos papír nem is létezett, a helyettes ügyintéző állította, hogy de, ő odaadta nekünk. Így aztán mit volt mit tenni, a komplett paksamétával együtt - sűrű elkéredzkedések közepette a temérdek munkánk mellől- megjelentünk a bankban.
Természetesen az eltűntnek nyilvánított papír soha nem is létezett, így most kellett pótolni. Nem volt őszinte a mosolyunk egy cseppet sem, még akkor sem, ha nem ez a hölgy tehetett az egész kálváriáról, amit már végigjártunk ezügyben. A fülünk hallatára beszélte le valakivel, hogy amint kész a papír, beszkenneli, és az a valaki már le is ellenőrzi, hogy rendben van e, hogy többet ne kelljen már mennünk.
Így is történt, pár perc várakozás volt csupán, és máris utunkra lettünk bocsátva, azzal az ígérettel, hogy legkésőbb holnap reggel feloldják a zárolást, és akkor végre, így három hónappal az ügyintézés kezdete, és három héttel a szerződés aláírása után majd hozzáférhetünk a pénzhez.
Még úton voltunk hazafelé, amikor csörgött a telefonom. Kiírta, hogy "Rolisuli", úgyhogy meg is állt bennem az ütő egy pillanatra. Roli tanító nénije volt, aki azért hívott, mert Roland délelőtt elesett, és ráesett a csuklójára. Ami önmagában még nem tragédia, főleg, hogy róla van szó, aki esik-kel szinte folyamatosan. De kora délután sikerült még egyszer ugyanarra a csuklójára ráesni, ami bizony fáj most rendesen. Gondolta a tanító néni, hogy inkább szól időben, hátha még el tudjuk vinni délután az orvoshoz, és megnyugszunk, hogy nincs semmi baj, vagy gipszes kézzel térünk haza.
Még épp ott értük a sebészt, aki megnézte a kezét, majd írta a beutalót a röntgenre, és raktak rá egy rögzítő kötést, meg kapott egy háromszögletű kendőt, hogy felkösse, ne lógjon. Röpke két óra alatt túl is estünk a röntgenen, és meg is kaptuk a leletet. Nincs eltörve, de addigra eljutott oda, hogy a kendőből nem akarja kivenni a kezét, mert akkor fáj. Kell rá a rögzítő kötés is, mert úgy jobb, kevésbé fáj. Így aztán most úgy néz ki, mint aki nagyon megsérült. Pedig csak olyan közepes a dolog. (bár hozzátenném, nem vagyok teljesen meggyőzve, hogy tényleg nincs ott semmi, mert azért bedagadt egy kicsit, meg olyan lazán lerázott már a röntgenasszisztens is, hogy ááááá, nem úgy néz ki, mint egy törés) Ha holnap is marad ugyanez a fájdalom, akkor lehet, hogy megkockáztatom vele a traumatológiát. Ha nem, akkor kihagyjuk, és kenegetjük, kötögetjük, amíg jobb nem lesz.


Mire hazaértünk, Balázst már hívta a bankos ügyintéző, hogy feloldották a zárolást, hozzáférhető a pénz. Sms még nem jött róla.

7 megjegyzés:

  1. ügyintézéshez sok-sok kitartást! Rolinak jobbulást! (nálunk most Benedek 2. gipsze előtt 5 napig sín volt, mert az első orvos szerint "csak" repedés volt, a kontrollon a 2. orvos már látta a törést, így újra megnyerte a gipszet - szóval inkább lássák ketten) puszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi. :) Most úgy tűnik, tényleg nem lehet eltörve, és kap pár nap haladékot a dolog. Ha nem javul hétfőig drasztikusan, akkor visszamegyünk. (a traumatológust inkább nem vállaltam be, volt már hozzá szerencsénk.. és hát hmm.. nagyon nem jött be)

      Törlés
  2. Jobbulást Rolinak gyorsan! Neketke meg hurrá lett sok sok pénzetek, most már csak győzzétek hazatalicskázni! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi. Ó, annyit vártunk rá, hogy meg se kottyan a talicskázás már. ;)

      Törlés
  3. Jobbulást Rolinak, remélem tényleg nem törés, tényleg van amikor többen látják... Az előző bejegyzésedhez meg írtam, de nem mentette el a rendszer ezek szerint, de a lényege az volt, hogy nem gondoltam volna, hogy a futással kapcsolatos dolgokat, pont ő lesz az, aki a legjobban megfogalmazza nekem is és én is valami ilyesmit kapok ettől... Kívánom tényleg neked is, hogy találd meg a "te futásodat"! Puszillak :) !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Vivi. :) Ez a pont Ő kifejezés némi előítéletet takar vele szemben, ha jól sejtem. De örülök, hogy most akkor, azzal az írásával valamit "ledöntött" nálad ebből (talán).

      Törlés
    2. Ó, nem, nincs semmiféle rossz érzésem vele szemben :) , csak így volt rövidebb leírni :) (kár, hogy itt nem lehet hallani a hangsúlyokat :) ). De azon tényleg meglepődtem, hogy "ő" :) egyáltalán fut, valahogy nem gondoltam volna róla (de szerintem sokan rólam sem gondolják :) )...

      Törlés