Vasárnap

Maradt még pár percem a mai napból. Ami végre "szabadnap" volt, de mondjuk inkább úgy, hogy legalább a munkahelyemre nem kellett bemennem.
Reggel egy irtózatos migrén roham kényszerített fél órás plusz pihenőre még. Még ébredéskor azt hittem, nem lesz ez gáz.. aztán ahogy a kávémat ittam, már éreztem, hogy nana, ennek a fele sem tréfa. Pillanatok alatt jutottam odáig, hogy tudtam, már az advil ultra forte magában nem elég, azonnal vettem be mellé egy cataflam-v-t is. Ez a duo, és a fél óra fekvés segített, innentől már tudtam azért működni is.
Nem volt láblógatós nap a mai sem, kellett takarítani itt is, otthon is, újabban már a konyhámat kell kipakolnom, ami persze nem megy egy nap alatt. Ott nem annyira a válogatás nyomja rá a bélyegét a dologra, hanem inkább az, hogy úgy kell bedobozolni mindent, hogy lehetőleg majd egy darabban lássam újra viszont a poharainkat, a jénai tálakat. Azt meg még nem tudom, hogy addig, amíg majd egyszer bekerülnek a végleges helyükre, hányszor lesz még átpakolva a doboz-halom.
Ma már tettünk egy apró lépést a felső szint építésében is. Megcsinálták a zsalut a teraszon, a leendő ebédlőnk egyik falánál. Jövő szombaton jön az ács, és elkezdik. Ez nekünk végre egy reménykeltő kezdetet jelent, anyámat szemmel láthatóan megijesztette a helyzet. Gondolom ő most érzi azt, amin én már egy hónapja átestem.. hogy pillanatnyilag sehol sincs otthon, és mi lesz vele, mi lesz a dolgaival, stb. stb. Nem könnyű, és próbálok nagyon türelmes és megértő lenni, de azért emlékeztetnem kell magam mindenfélére, hogy jól menjen ez, és ne csak a magam önző örömével törődjek.
Fél nyolckor hagytuk abba. És akkora mázlista vagyok, hogy még az egész nap áhított Whoppert is megkaptam. :) Házhoz hozták nekem. Mondtam már, hogy jól mentem férjhez, ugye? :)