2016. márc. 11.

Péntek délután

Ugyan semmi közöm a négynapos hétvégéhez, csak és kizárólag a gyerekeimet érinti ebben a családban, mi mindketten megyünk majd hétfőn dolgozni. Ennek ellenére is tök jó érzés volt ma hazajönni, merthogy péntek van.
Voltak terveim a délutánra, ugye fejben... aztán hazaértem, ettünk, még mindig abból az eszméletlenül finom brassóiból, amit Balázs tegnap csinált (komolyan, ilyen finomat rajta kívül senki sem tud), aztán gondoltam, egy fél óra a kanapén csak belefér a péntek délutánba, és legalább újult erővel vágok bele mindabba, amit kigondoltam.
Eddig megvan minden.. aztán hirtelen este hét óra lett, merthogy akkor nyitottam ki a szemem legközelebb. :D
Így aztán aludtam egy jót, és minden más elmaradt. Mondjuk ha legalább pihentnek érezném magam, nem is bánnám egy percét sem. De ettől még messze vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése