Nem jó döntés

Hajnalban úgy keltem, mint akin átment az úthenger oda-vissza. Mindenem fájt, a torkom égett, az orrom folyt, meg minden, mi szem-szájnak ingere ilyenkor. Balázs legalább háromszor mondta, hogy be se menjek így dolgozni.. de én azért csak mentem, mondván micsoda dolog már hajnali ötkor telefonálni valakinek, hogy most rögtön ugorjon ki az ágyból, mert mennie kell helyettem. Meg igazából abban is reménykedtem, hogy majd összeszedem magam.
Nos.. nem így lett. Hétre már a ramatyabbnál is ramatyabb állapotban voltam, addigra a gyomrom is érdekesen kezdett viselkedni. Tudtam már, hogy nem volt jó döntés eljönnöm otthonról, és vágyakozva gondoltam az ágyamra is.
Végül tizenegyig bírtam, és akkor feladtam. Persze, amilyen lúzer vagyok, és amilyen rossz döntéseket hoztam sorozatban ma, már épp befejezte a rendelést a háziorvosom, így ma már oda nem is jutottam el. Majd holnap.
Addig meg megadom magam, és pihenek, pihegek, mást úgysem tudok tenni..