Most épp

Most épp arra vágyom, hogy legyen egy olyan napom már végre, amikor nem csak a folyamatos tennivalók vannak, és nem is tudom befejezni, hanem csak abbahagyni... Ne legyen semmi, amit intézni kell, amit meg kell csinálni, ne legyen határidő, ne legyen időpont. Csak úgy legyek a semmi közepén.
Tudom, hogy nagyon sokáig nem lesz még ilyen, és nem is tudom, hogy mi lesz itt még, ha beindul majd igazán a gépezet, mert öregszem, vagy mi, de egyre kevesebb türelmem van, egyre jobban ki tudok borulni.. és ááhhh, már hétfőn úgy érzem, hogy nemhogy egy napot dolgoztam le, de rögtön már hármat is. Ami egyébként a valóságban is így fog kinézni, mert holnap hivatalosan ugyan kedd lesz, de nekem máris itt a péntek. :)
És akkor öt napig majd csak élvezem, hogy nem kell dolgozni menni, és gyönyörködöm a táncos fiamban, és elérzékenyülök majd ezen is, meg hétvégén máson is, meg ilyenek. Ha van egy kis szerencsém, a határidők is el fognak kerülni, vagy csak kezelhető mennyiségben fordulnak majd elő. :)