Most már kíváncsian várom, hogy mi lesz ebből a ramaty érzésből, ami nem akar békén hagyni. Próbálnék én másra koncentrálni, és nem foglalkozni vele, de a derékfájásom (vagy hát valahol ott) nem nagyon hagyja, hogy ne vegyem észre. Kitartó, az egyszer biztos. Még nem tudja mondjuk, hogy velem aztán jóval kezd, mert még csak fájdalomcsillapítót sem vettem be eddig.
Holnap végre péntek. Alig várom az estét, amikor majd a munkabejezés rész következik.
Magamban elálmodozom arról, hogy átváltozom majd valami fiatal lánnyá a hétvégére, és két teljes napig úgy is maradok. :) Hű, micsoda hétvége lenne.... (mindenki gondoljon amit akar)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése