2016. jan. 18.

Fellángolás

Ha megkérdeztek volna ma arról, hogy akarok e emancipált nő lenni, vagy inkább maradnék a hagyományos felállásnál, habozás nélkül az utóbbit választottam volna. Annyira vágyom arra, hogy ne kelljen százfelé szakadnom, és a munkahelyemen férfiként helytállnom, aztán itthon anyaként, és nőként. Ez az egy énem nem is elég lassan ennyifelé figyelni.
Komolyan sóvárog a lelkem egy olyan időszak után, amikor "csak" itthon vagyok, főzök, mosok, takarítok, sütit sütök, szekrényeket pakolászok, meg ilyesmi.
Nem vagyok normális, én is tudom. :D (meg amúgy el is fog ez az érzés múlni, azt is tudom)

2 megjegyzés: