Arra gondoltam ma, hogy mennyire szeretnék egy kicsit unatkozni. Lassan el is felejtem, hogy milyen érzés is az, pedig vannak róla azért még halvány emlékeim. Tényleg csak halványak, mert sokkal inkább van meg az az érzés, hogy "erre sem volt időm", minthogy unatkozzak. Mondanám, hogy majd nyugdíjas koromban, de reálisan látva a dolgokat, erre esélyem sincs. Legalábbis jelen pillanatban. :D
Így aztán csak néha álmodozom majd arról, hogy vajon milyen lehet épp unatkozni?
Én emlékszem rá, hogy gyerekkoromban szinte fájt az unatkozás. Feküdtem az ágyon és feszített, szenvedtem, borzasztó volt! Aztán szerencsére megtanultam olvasni és elmúlt! :)
VálaszTörlés