Tegnap este elég jól elterveztem magamban a mai napot. Hatékonynak és jól szervezettnek tűnt fejben, meg is voltam elégedve vele, és ezzel az elégedett érzéssel csuktam be a szemem.
Aztán persze- ahogy az szokott- dugába dőlt minden. Azzal kezdődött, hogy nem bírtam kimászni az ágyból hat harminckor, amikor először kinyílt a szemem, hanem csak kilenckor, ami már ugye eleve három órás lemaradást jelent.
Aztán még el kellett menni vásárolni, mert krumplit nem vettem tegnap.. újabb egy óra ment kárba, mert anyámékkal mentem, és velük nem lehet tíz perc alatt elintézni semmit.
Majd aztán következett a főzés.. némi dekorálás még (ez be volt tervezve). Csak kettőkor ebédeltünk, amikorra én már úgy terveztem, hogy legalább a harmadik tepsi linzert fogom épp a sütőbe tolni. Ebéd után még elmentünk vásárolni, nekem szabadidőruháért, meg ha már ott voltunk, akkor egy-két más dologért is. Balázs folyton elárulja a fiúknak, hogy mit fognak még kapni, úgyhogy nem győzöm pótolni, hogy legalább egy meglepetés legyen már mindenkinek. Eriké megvan, szigorúan meg is tiltottam, hogy megmutassa/elárulja, akárcsak utalást is tegyen rá. :D (amúgy nem direkt csinálja, simán csak szereti látni, ahogy örülnek, és eszébe sem jut, hogy most ezt nem kéne elmesélni)
Este hét óra volt majdnem mire hazaértünk. Csak azért nem mondom, hogy újabb négy óra ment veszendőbe, mert tulajdonképen tök jó négy óra volt, kettesben. :)
Itthon még kiteregettem egy adag ruhát, és máris vége lett a napnak. :D
Nem volt túl hatékony, de sebaj. :) Hogy a linzerből mikor lesz valami, azt nem tudom.. de majd csak megoldom. :)
Pár éve még gond nélkül nekiálltam volna este tízkor is.. ma már ez nem megy. :) Más lett a bioritmusom...:D :D :D (ugye mennyivel jobban hangzik, mint az, hogy öregszem?)
Tényleg sokkal jobban hangzik :) , én is ilyeneket szoktam mondogatni magamra :) ...
VálaszTörlés