2015. dec. 6.

Nem lesz könnyű

Azt már most látom, hogy az idei karácsonyi ajándékozás nemhogy nem lesz könnyű, de inkább kifejezetten nehéz lesz. Ma elindultunk, hogy majd akkor jól veszünk a fiúknak ruhát, merthogy azt kértek. Rolandnak is elkélne egy farmer, mert újabban pocakot növesztett, és szűknek bizonyulnak a nadrágok. Tudtam én, hogy Balázsnak ehhez épphogy csak lesz türelme, de nincs mit tenni, ha egyszer csak neki van jogosítványa. Ő pont úgy is volt a dologgal, ahogy szokott.. inkább kint megvárt, bár előtte becsületesen eltöltött egy-egy negyedórát szinte mindenhol. Patrik és Erik persze jól elvolt, sorra próbálták a pólókat, pulcsikat, én meg csak álltam, és próbáltam mindenkit nyomon követni, hogy majd szükség esetén odalépjek a próbafülkéhez megnézni őket. Közben a télikabátom elkezdett durván rámizzadni, miközben fogtam még Roland kabátját, Patrik kardigánját, egy- már kiválasztott pulcsit, és kb. három pólóval később azt éreztem, hogy mindjárt közlöm velük, hogy én is inkább kint megvárom őket. Az szóba sem jött, hogy körülnézek én is magamnak valamiért, mert már a gondolattól is a frász kerülgetett, hogy esetleg még fel is kell próbálnom.
Azért vettünk mindenkinek valamit, de kellőképpen ki is merített. És ez még csak egy kis töredéke volt az egésznek. Lehet, hogy mégis jobb döntés lenne egy xbox, vagy valami ilyesmi.. azt meg lehetne rendelni a neten, és slusszpassz.

4 megjegyzés:

  1. Szerintem ez még a szerencsésebb verzió, amikor önként és boldogan próbálgatnak. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Règen èn is ezt gondoltam. :D Aztán kamasz gyerekeim lettek....

      Törlés
  2. Én nagyon utálom, ha valaki vár rám a kocsiban, nagyon nagyon! legalább annyira szenvedek tőle, mint a vásárlástól! :)

    VálaszTörlés
  3. Engem is nagyon tud frusztrálni. :D

    VálaszTörlés