2015. nov. 30.

És még csak hétfő

De már dübörög a hét. Annyira sűrű volt a nap, hogy csak kapkodtam a fejem. A munkahelyemen is mozgalmas napom volt, csak úgy szaladt az idő, mindenki tele búval, gonddal, keservvel. Nagyon embernek kell lennem a talpamon, ha bírni akarom pozitívan, és még beléjük is némi lelket önteni. Nem könnyű feladat, mert azért nem akarnék senki életébe sem beleszólni, mert ehhez aztán semmi jogom nincsen, viszont muszáj valamennyire segíteni nekik a bújukat, gondjukat, keservüket megoldani, meghallgatni, egy-két jó szót mondani, mert különben nem boldogulunk. Én vagyok köztük a legfiatalabb, mégis úgy tűnik, hallgatnak rám, szeretik a meglátásaimat, a tanácsaimat. Jó dolog ez, mégha néha fárasztó is.
Erik természetesen itthon maradt, mert még reggel is rettenetesen fájt a torka, meg a lábai. Na, erre a torokfájásra és lábfájásra azért tökéletes gyógyír volt a gyerekorvosnál töltött egy óra, meg a három napnyi igazolás, amivel gazdagabban távoztunk. Azért a bőrgyógyásznál begyűjtött egy új diagnózist, amit "Keratosis follicularis" néven anyakönyveztek. Azt még nem lehet tudni, hogy ez felváltja vagy kiegészíti az ekcémáját, de az majdnem biztos, hogy élethosszig tart. Majd jól bele kell ásnom magam a témába, hogy megtanulja kezelni, és ne legyen csúnya. Főleg, mert az arca is érintett.
Amúgy mindenki volt bőrgyógyászaton, egy kisebb mappányi recepttel távoztunk, és egy kisebb vagyont hagytam a gyógyszertárban megint. Szóval, aki kívánta már, hogy "költsem patikára", annak innen is üzenem, hogy bejött. :P
Közben Patrik valami külön életet él, és újabb és újabb információkat zúdít rám, miszerint megy majd közösségi munkára valamikor két héten belül, ötöst kapott matekból. Készül az angol érettségire, és annak kellett utánanéznem ma, hogy vajon akkor neki meg is kell e szereznie az ötven óra közösségi munkát addig? Google barátom szerint nem, de azért még majd utánajár az iskolában is. Ezerféle dolga és programja van, amin kötelező részt venni, és utálja, de van olyan kötelességtudó (még?), hogy nem lógja el egy az egyben, csak esetleg elkéredzkedik egy részéről, mert éppen máshol is jelen kell lennie.
Roland Star Wars lázban ég, kívülről fújja az összes részt, és egyébként ijesztő kiskamasz lett belőle is. Hallgatva ahogy a bátyjaival vitázik, azon tűnődök, hogy mi lesz itt még? Vérre menő tesztoszteron csaták várhatók?
Nem volt időm felhívni a fodrászt, nem vettem elő a hógömbjeimet, és nem cseréltem blogsablont sem ma sem. Holnap sem lesz idő semmire, és a szerda is ilyennek ígérkezik. Hát.. majdcsak eljön a hétvége.

1 megjegyzés: