2015. márc. 15.

Ez is én

Van bennem egy ideje valami megmagyarázhatatlan érzés. Vagy nem is tudom érzés e egyáltalán. De itt van, és különböző módokon próbálja saját magát is megfogalmazni. Olyan dolgok jönnek elő belőlem, amik sosem még. Olyan dolgokra vágyom, amikre még sosem ennyire. Néha a végletekig undok vagyok miatta, máskor pedig akármire képes lennék két jó szóért. Önző lettem miatta, és nyugtalan.
Szeretném megfejteni, szeretném tudni, mi ez. Próbálok befelé figyelni, meghallani a hangját, és végre érteni is, hogy mi az, ami zajlik. Szeretném tudni, hogy melyik énem vagyok én most valójában. Az, amelyik mindenáron nő akar lenni, hogy észrevegyék, és tudassák is vele, hogy igen, látunk, és tetszik, amit látunk. Vagy az, aki azt akarja, hogy senki se lássa rajta mindazt, ami belül van, és azt se vegyék észre, ami kívül. Néha kiáltanék, hogy hé, itt vagyok, és én is részt akarok venni mindenben, ugyanakkor van bennem egy komoly gát, ami nem engedi. Bezárkóztam. Pont akkor nem tudok megnyílni senkinek, amikor talán a legkomolyabban szükségem lenne rá, hogy kibeszéljem, hogy válaszoljak a kérdésekre. Lehet, hogy akkor érteném. De nem engedem, hogy kérdezzenek. Egyik percben hálás vagyok azért, hogy már ekkora gyerekeim vannak, a másikban elepedek a vágytól azért, hogy megint kisbabám lehessen.
Percenként változik a hangulatom is, és semmihez sincs kedvem igazán. Unom az egészet, ahogy van, mégis.. folyton keresgélek valamit.. amiről én magam sem tudom mi az, de azt akarnám, hogy feldobja, megváltoztassa mindezt. Legyen egyszerűbb, legyen kevésbé fárasztó, és árassza magából az örömöt és a boldogságot.
Szeretnék sírni egy jót. Olyan igazit, ami feloldoz, megtisztít, és aztán egy nagy sóhaj után lehet újrakezdeni. Vagy folytatni legalább. De még ez sem megy.
El akarom mondani az összes érzésemet, az összes mindent, ami valaha is jelentett nekem valamit. De nem akarom, hogy lehetőségem legyen rá.
Magam sem tudom, mit akarok. Ijesztő, félelmetes és visszataszító az egész. És persze, futok is előle, amíg csak bírok. Mert hiába szeretnék, mégsem akarok ezzel szembenézni.

13 megjegyzés:

  1. Tudod, az jutott eszembe, hogy ha ott nem tudod elmondani, akkor talán - először - máshol kellene. Mondjuk egy szakembernek. Talán segít, a gátak felszakadnak, meg tudod fogalmazni, mit is szeretnél, és utána könnyebb lenne azok felé is kommunikálni, akik felé szeretnél, kellene.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet, hogy könnyebb lenne, ha találnék valami szimpatikus embert, aki szakembernek számít. :)

      Törlés
  2. Dius, minden rosszindulat nélkül. Már olyan régóta olvassuk a hangulat változásaidat, kb. minden második harmadik bejegyzésed ilyen, rossz kedv, ez nem jó, az nem jó, fáj itt, fáj ott, hogy talán tényleg ez leginkább lelki dolgokra vezethető vissza. Lehet, hogy segítség kellene, talán tényleg pszichológus. Vagy amit már írta egy kis sport, ha máskor nem hétvégén. Kimozdulni, gyalogolni, felváltva pici futással vagy csak egyedül sétálni valahol, szánni magadra egy kis időt. Nem lenne jó?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gyakorlatilag egész életemben ilyen pszichoszomatikus voltam, ez tény. Nem tudom, hogy jó lenne e, de ki fogom próbálni.

      Törlés
  3. Ki kell lépned egy kicsit ebből a mókuskerékből. A munka sok, lefáraszt. A család nagy, minden öröm mellett természetes, hogy soka gond, a kötelesség, - megint csak lefáradsz. Az egyedüli kikapcsolódás, amiről írsz, az olvasás. Én ajánlanám, hogy menj ki a szabadba, vagy csinálj bármilyen házon kívüli dolgot, csatlakozz egy klubhoz, vagy egy barátnőddel találjatok ki egy rendszeres programot. Ki kell kicsit törnöd, hogy újra jobban lehess. A tiédhez hasonló sűrű, kötelességekkel teli életvitel mellett hamar elfárad az ember. Fel kell tölteni az aksit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg az egyedüli kikapcsolódásom az olvasás. Keresem a rést a pajzson, hogy kicsit máshol is találjak valamit.

      Törlés
  4. Igen, én is tapasztaltam már ezt magamon, ki kell törni a komfortzónából. De baromi nehéz, mert az ember küzd ellene..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ráadásul még azt sem tudom, hogy ez most komfortzóna e. :)

      Törlés
  5. Sok a munkád, nagy a család, sok a gond, nem csoda, ha kimerült vagy lelkileg is. Ki kellene kapcsolódnod valami TÉGED feltöltő tevékenységgel, rendszeresen. Mondjuk, míg a fiúk meccsen vannak például. Adj magadnak esélyt a TÉGED MAGADAT érdeklő szórakozásra (a nagybetű szándékos, remélem, érted, miért.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A meccsre én is szívesen megyek. :P Azt meg nem tudom, hogy mi lenne az engem érdeklő szórakozás, bevallom. Ez gáz?

      Törlés
    2. Hát... pedig jó lenne találnod valamit, ami a sajátod. :) Egynek jó a meccs, ha tényleg szereted, de kellene valami más is.

      Törlés
  6. Dius, olvasd el a fejlécedben lévő idézetet! sokszor! puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bea, olvasom, olvasom.. majd csak célba ér. Puszi.

      Törlés