2015. jan. 7.

Még szerencse

Most, hogy a napjaimat itthon lábadozva tengetem, és nagyon szigorúan és szó szerint pihenek. Ma például a lábam sem tettem ki a házból, épp csak az orrom dugtam ki annyi időre, amíg a kutyákat kiengedtem pisilni. Na szóval így nagy gyógyulásomban (azért alakulok már) valahogy többet nézem (hallgatom) a tévét is. Meg az megy háttérzajként is, miközben játszom a telefonomon. Vagy épp csak úgy tűnik, mintha nézném, pedig alszom.
Na de nem ez a lényeg. Hanem hogy most figyeltem fel rá, hogy milyen mérhetetlen mennyiségű gyógyszer reklám van. És egy csomóban elhangzik, hogy "még szerencse, hogy van". Gyakorlatilag nincs is olyan probléma a világon, amire nincs ilyen még szerencse szer. A másik kedvencem pedig, hogy minden "azonnal" és "szupergyorsan" hat, meg gyorsabb és hatékonyabb felszívódást kínál. Sőt, ki is mondják, hogy nincs idő a náthára, és ezt és ezt a cuccot kell inni rá. Sőt.. továbbmegyek, és lassan ásom is magamnak a gödröt, mert van olyan reklám, ahol arcátlanul közlik, hogy "az anyák nem mennek betegszabadságra". Hát bakker.. de, igen, van olyan helyzet, amikor muszáj. És most nem az én tüszős mandulagyulladásomra gondolok, mert éppenséggel még azért elmosogatni el tudok, de amikor az embernek harminckilenc fokos láza van, akkor lehet ő akárki is, akkor is beteg.
Szépen beépítik a tudatalattinkba, hogy a zsíros, nehéz kajától puffadni fogunk (de még szerencse...), hogy a nehéz napokon görcsölünk (de még szerencse...), sőt.. még azt is, hogy akárhány éves kor felett a szívünk is beteg lesz. Így aztán megelőzésképpen szedjünk szívgyógyszert. Ezen eldobtam az agyam. Hogy mi van? Ne vicceljünk már ezzel, kérem. És legfőképpen ne mondogassuk ezt félóránként..
Elképesztő ez az egész. Sajnos értem, hogy mi a cél, legfőképp ez a beépítés. Mert minél többször halljuk, hogy mi minden bajunk van, annál biztosabb, hogy lesz is. És akkor majd, mert jól működik ez a fajta "tanítás" mindenki tudni fogja, mit is kell venni a gyógyszertárban. És a lavina be is indul...

4 megjegyzés:

  1. Ezek a gyógyszerreklámok... egyik nagyobb marhaság, mint a másik. És lelkiismeretlenség is azt nyomni az emberek tudatába, hogy ha fekszel letaglózva magas lázzal, de jön életed párja és feloldja neked egy pohár vízben a csodaszert, akkor rögtön és azonnal meggyógyulsz. Meg az is lelkiismeretlenség, hogy belsőleg szedhető fájdalomcsillapítókat és reumagyógyszereket is reklámoznak, amit aztán tényleg nem lenne szabad orvos nélkül megvenni és szedni. De te csak gyógyulj tovább szépen!

    VálaszTörlés
  2. Én erre akkor lettem először igazán figyelmes, amikor pár éve Franciaországban voltunk. (talán mintha írtam is volna akkoriban erről). Ott nem gyógyszereket, meg wc tisztítókat, láttam a tévében, hanem rengeteg parfümreklám volt, meg mindenféle divattal kapcsolatos cuccok. Persze értem én, hogy Fr.o. az kicsit más, ilyen téren, de nekem egyszerű embernek is sokkal vidámabb volt megnézni egy illatos parfümreklámot jó zenével, mint azt hogy hasogat a fejem, fáj a derekam, stb... igazad van Dius, szerintem is már belebeszélik az emberekbe a betegséget. ( Az "Anya nem mehet betegszabadságra" reklámtól meg a falat kaparom amúgy!) :)

    VálaszTörlés
  3. Tényleg szörnyűek ezek a gyógyszer reklámok. Pont reggel figyeltem arra fel, hogy negyed órán belül lenyomtak 3 reklámot is ugyanazon gyógyszergyártól (az a dobozos).

    Szerintem ezt nem kell annyira komolyan venni ez az "anyás" reklámot. Úgy érti - szerintem, és nem mintha meg akarnám védeni a reklámot, magát - hogy az anyaság olyasmi, amiből nem lehet betegszabira menni. Mint egy munkahelyről. (Mondjuk, egyébként, nálunk, specielll....nem nézik jó szemmel egyáltalán a betegszabit, de ez más tészta.)

    VálaszTörlés
  4. Erika, egy munkahelyen sem nézik jó szemmel a betegszabit szerintem. :) Értem amúgy a reklámot, csak pont amiatt, hogy jelenleg a "csapból is folyik" azok az anyák, akik hajlamosak erre, simán depressziósak lesznek tőle, hogy bezzeg ők meg igenis fekszenek, ha betegek. Valami ilyesmire gondoltam akkor, amikor ezt említettem. ;)

    VálaszTörlés