2014. nov. 30.

Advent

Azt hiszem, tavaly nem sikerült advent első vasárnapjára úgy elkészülnöm mindennel, ahogy terveztem. Csak emlékeim vannak róla, nem néztem utána. Tehát ebből következik, hogy ha tényleg nem is sikerült, nem volt akkora jelentősége, hogy még egy év múlva is nagyon emlékezzek rá.
Az idén azért sikerült. Ma estére "vesszen a sötét" jelszóval nálunk fénybe borult a lakás, felkerültek a díszek. Jól elfáradtam, párszor le is izzadtam közben, mire sikerült a girlandot az ajtó köré felfogatnom (ráadásul kétszer kellett, mert elsőre nagyon féloldalasra sikerült).
Mondanám, hogy csomó magasztos gondolat fogalmazódott meg bennem, miközben a lakást díszítettem, vagy épp mikor az első gyertyát gyújtottuk ebéd közben, de az a helyzet, hogy nekem az jutott eszembe, hogy most jön még csak a java mindennek. Az egész éves hajtás kutyafüle volt ahhoz képest, ami most vár rám. Mert még inkább kiéleződik majd az a rész, amikor itthon is nagyon topon kéne lenni, miközben tudom, nemsokára beindul a feszített tempó a munkában is. Nem lesz könnyű, biztosan lesz pár rossz napom is miatta, még akkor is, ha nem törekszem már nagy felhajtásra. De azért van egy minimum, ami alá nem szeretnék menni. (mondjuk gondoltam már rá, hogy majd, amikor minden kötél szakad, egy bejegyzésben közzéteszem a postacímemet, hogy aki süt, ugyan gondoljon már ránk is. :D)
Mindezek ellenére azért én szeretem a decembert. Mert a végén -akárhogy is lesz addig- egészen biztosan nagyon jó lesz az a pár napnyi csend és nyugalom, ami lesz.

2014. nov. 29.

Majdnem úgy

Majdnem úgy lett ez a szombat, ahogy én azt még hét közben terveztem. Csak közben teljesen átalakult az egész. :) Azt a részt kivéve, hogy a dobozok lekerültek a padlásról, mert az azért teljesült. De ezen kívül semmi más.
De nem panaszkodom, mert semmi rossz nem történt, egyszerűen csak át kellett szervezni.
Először.. ma délelőtt olyat tettem, mint amit még soha. És ezt, hogy soha, tulajdonképpen egy kicsit szégyellem is, de eddig tényleg nem nagyon volt szükség ilyesmire. Rolanddal ketten mentünk téli kabátot venni. Neki. Igen, lassan tíz éves lesz, és még sohasem kellett neki venni ilyesmit, mert mindig volt egy, amit valakitől örökölt. Most is van, de már nagyon nem az igazi, cipzárt is kéne benne cserélni, meg amúgy is.. egy kicsit sem menő. :) Úgyhogy délelőtt mentünk, és a kínai boltban körülnéztünk. Imádtam, ahogy vásárolt. Nem lehetett kizökkenteni, ami neki tetszett, és kényelmesnek érezte, az kellett. Választott kabátot (és egészen a feje búbjáig fel lehet cipzározni), kesztyűt, és sapkát is. A sapka-kínálatot végigpróbálta, és mindet megnézte a tükörben is, így választotta ki a megfelelőt. :) Annyira jó élmény volt, annyira jó érzés volt neki vásárolni, hogy máskor is bármilyen programot átszervezek miatta.
Este pedig még meccsre is mentünk. Nem teljesen őrültünk meg, ilyen időben meccsre menni, hanem csak félig. de milyen jól tettük, hogy ott voltunk, mert ilyen igazi meccshangulatú mérkőzés itt még nem is volt. :) Nagyon komoly rétegeket vettem magamra annak érdekében, hogy ne fázzak nagyon. Sikerrel jártam, mert csak az utolsó negyed órában kezdett el fázni a lábam.
Aztán hogy a dobozokkal mi lesz.. az majd holnap kiderül.

2014. nov. 28.

Végre péntek

Hát azért a mai nap még mindig nem szeretettette meg velem a telet. Leginkább ahhoz lett volna kedvem, hogy egész nap a takaró alá bújva nézzem a kandallót. :D
De csak egy fél órát engedélyeztem magamnak még reggel, (és végül ez a fél óra volt az, ami miatt a megszáradt ruhákat már nem tudtam elpakolni) mert utána csinálnom kellett a mindenfélét itthon.
Leszipkázták az energiáimat rendesen a héten, és a mai nap is még koronázott rajta egy keveset. De semmi baj. Lesz két napom regenerálódni.
Na, mivel ezt az utolsó szót úgy kellett kibetűznöm, hogy le tudjam írni, jobb lesz, ha elmegyek aludni.
És milyen jó lesz, hogy nem kell kelni korán, mert nincs iskola sem, és munka sem.

2014. nov. 27.

Van nektek is?

Észrevettétek már? Nálatok is van? Már hétvégén akartam kérdezni, csak aztán elfelejtettem, de most, hogy itt ülök egyedül a sötét szobában, eszembe jutott újra.
Szóval, nálunk van kandalló. Semmi mást nem kell tennünk, ha azt akarjuk, hogy működjön, minthogy megnyomjuk a tv-n a bekapcsoló gombot, és voila, máris ropog a tűz a kandallóban. Nem hülyültem meg, tényleg így van. Azt nem tudom, hogy mióta van ez a csatorna, nálunk múlt héten fedeződött fel.
Teljesen igazi tűz van benne, időnként megjelenik a kéz is, ahogy fát rak rá, mielőtt leégne teljesen. Hallani, ahogy ropog a fa. :D Non-stop ég a tűz, úgyhogy az ember bármikor vágyik egy kis megnyugvásra, csak odaül a tévé (akarom mondani a kandalló) elé, és bámulja a tüzet.
Kétségtelen, hogy van benne valami...
De hogy ki lehetett, akinek eszébe jutott, el sem tudom képzelni. :D

Na ki vele, kinél van még?

2014. nov. 26.

Tervek

Ma, miután már harmadik napja tripla adag magneb6-ot, és dupla adag vitamint szedek, odáig is fajultam, hogy terveket szőttem a következő négy hétvégére. Mert ugye vasárnap advent első vasárnapja van (köszönt, és minden jót kíván egy csíz a csupasz körtefán). Jól ki is gondoltam, hogy el ne felejtsek szólni, hogy legkésőbb péntek délután hozzák le nekem a padlásról az adventi díszek feliratú dobozokat. Meg ha már úgyis ott vannak, akkor a karácsonyfa díszekkel teli dobozt is lehozhatják.
Úgy tervezem most, hogy pénteken már majd tudni fogom, hogy mit főzök szombaton, és jól meg is veszek hozzá mindent, hogy aznap ne kelljen mennem délelőtt sehova. Megcsinálom a kaját, és közben elkezdem majd a dobozokból elővarázsolni a rég nem látott kincseket. Szombat este pedig már majd fityiszt mutatunk a szürkeségnek és a rosszkedvnek, mert nálunk már majd itt lesznek a fények. De legkésőbb vasárnap ez biztosan így lesz már.
Nem vésem kőbe, mert bármi közbejöhet, vagy akár az is előfordulhat, hogy addigra nem leszek ilyen lelkes. De hátha ez az emelt adag magnézium, és a dupla adag vitamin komoly elfajulásokat okoz majd nálam, és mégis így lesz. :)
Jó terv azért, nem?

2014. nov. 25.

Kézmosás

Már megint úgy jártam, hogy mire idejutottam, egyrészt leragad a szemem az álmosságtól, másrészt teljesen elfelejtettem hogy mit is akartam.
De addig, amíg majd egyszer eszembe jut az a fontosabb, elmesélem, hogy hogyan váltunk a reklámozott termékek áldozatává. Na jó, csak egyetlen terméké.
Van nekem három fiam. Ez ugye köztudott. Az kevésbé, hogy ez a három fiam nem igazán szeret kezet mosni. Sőt.. továbbmegyek, előfordul, hogy a kézmosás azt jelenti, hogy három ujjuk végét a csap alá dugják egy fél másodpercre, és kész.
A múlt héten, amikor sorra közölték, hogy fáj a hasuk, meg hol az egyik hányt, hol a másik ült a wc-n, meguntam a dolgot, és úgy döntöttem, hogy akkor menjünk vissza az időben, és kezeljük úgy a három fiamat, mint amikor még csak két évesek voltak, és mindenféle cselhez kellett folyamodnom ahhoz, ha valami olyat akartam elérni náluk, amit ők nem akartak.
Vettünk egy érintés nélküli kézmosós készüléket. Megvettük, hazahoztuk, beüzemeltük. Majd jöttek haza ők is a focizásból, és akkor megismerkedtek a készülékkel. Vicces, de még a nagy, lakli és esetlen kamasz is úgy örült neki, hogy aznap este fejenként legalább ötször mostak kezet. Roland még ásítás után is.
A lelkesedés még tart, és tulajdonképpen nem is nagyon csodálkozom ezen, mert tényleg tök jó vele kezet mosni. :)
Ha valami értékelést kéne írnom a termékről valamelyik aukciós oldalnak, úgy fejezném be, hogy "Ajánlom mindenkinek".

2014. nov. 24.

Ma

Ma én is ránéztem a naptárban, hogy éppen egy hónap múlva lesz karácsony, de igazán akkor taglózott le, amikor a kolleganőm ezt ki is mondta.
Még nem az a rész, hogy ki mit fog kapni, vagy hogy milyen süti lesz, hanem hogy egy hónap az milyen rövid idő már? Egy szempillantás alatt el fog tűnni, csak úgy, mint az eddigiek januártól. Mire észhez kapunk, addigra már az újévet köszöntjük majd megint.
Azért persze gondolkodom már azon is, hogy ki mit kapjon karácsonyra, de gondolati szinten sem jó a helyzet. De már jobb vagyok, mint tavaly, mert legalább a Mikulás ajándékot tudom már, hogy mi lesz.

És a papucsok is megvannak. :) Meg az ecsetelő is. :) Sőt, még az is eszembe jutott, hogy vegyek Eriknek zsebtelepet technika órára. Ma elégedett lehetek.

2014. nov. 23.

Roggyant

Ez az utolsó ilyen, amit az idén megengedek magamnak. Amikor úgy belerogyok az összes létező és generált terhembe, hogy elvonulok a fürdőbe, hogy amíg a mosógép zakatol, addig szépen kibőgjem magam, mert úgysem hallja senki, hogy szipogok, meg úgysem vesznek észre sem.
Vannak napok, amikor annyira gyűlölöm az egészet, és annyira teher minden, hogy egy szempillantásnyi idő alatt feladnám végleg. Szerencse, hogy mindig előre is gondolkodom, és így nem teszek ilyesmit.
Biztos az év vége is teszi, mert azért már rakódott le rendesen és bőségesen mindenféle az idén. Volt jó is, persze, amik mindig akkora löketet adnak, ami sokáig kitart, de most egy ideje ilyen sincs. Csak jönnek a problémák, kisebbek, nagyobbak, aggódnivalók, megoldanivalók, és csak gyűlik, csak gyűlik, csak gyűlik, és néha azt érzem, hogy még valaki megkérdezi, hogy "Mikor?" sikítva elrohanok. Mert mindig csak kérdeznek, hogy "Mikor megyünk bőrgyógyászhoz?" "Mikor váltod ki a másik ecsetelőt?" "Mikor sütsz olyan sütit, mint a múltkor?" "Mikor veszel nekem másik papucsot?" "Mikor kelsz már velem együtt hétvégén?" "Mikor lesz kész az ebéd?" "Mikor vágod le a hajam?" És közben bennem is zakatolnak ilyen, és hasonló kérdések, hogy mikor lesznek vajon végre átpakolva a szekrények, hogy mikor fogok takarítani végre, hogy mikor lesz elég energiám ahhoz, hogy egy napom úgy teljen, ahogy azt fejben eltervezem.
Nem tudok már többet engedni a mindennapi dolgokból, így nincs más lehetőség, mint felnőni a feladathoz, és csinálni, ha már csinálni kell. Kicsit szorosabb napirendet kitűzni, vagy ilyesmi. Nem tudom. Nem is lesz könnyű ezt most megvalósítani, mikor leginkább az lenne jó, ha bevackolhatnám magam a kanapé sarkába.
Persze, senki nem mondta soha, hogy könnyű lesz. És normális napjaimon nem is cserélnék senkivel. De most nagyon... (és nincs már szabim)

2014. nov. 22.

17

Kicsit szentimentális napom volt ma. Mert éppen ma van 17 éve annak, hogy eljegyeztük egymást.
Eszembe jutott az a nap, mindennel együtt, amilyen volt, és aztán eszembe jutott az azóta eltelt tizenhét. Ami- a történések tekintetében- felérne kétszer ennyivel is, azt hiszem. De amúgy meg nem is tűnt ilyen soknak.
Ijesztő is kicsit ez a szám, mert olyan régóta tart már, hogy félő, hogy valami miatt majd kifullad, és nem lesz tovább mit mondani, nem lesz mit adni a másiknak, és én el sem tudom képzelni, hogy akkor mi lesz? Na mondjuk túlságosan nem is akarok ebbe belegondolni sem, csak ez a tizenhét ez egy kicsit misztikusan sz.r szám nekem párkapcsolati szempontból. Éppen ennyi volt a szüleim ideje együtt.
De ez a mi életünk, nem az övéké, és amúgy sem kapcsolódik még véletlenül sem semmivel kapcsolatban az ő házasságuk, és a mienk.
Szóval.. tizenhét.. őrület. :)

2014. nov. 21.

Ma

Volt ebben a mai napban egy csomó jó dolog. Rögtön azzal kezdődött, hogy péntek van. :) Holnap már nem kell hajnalban kelni. :)
Aztán napközben sütött a nap. :)
Aztán Erik írt egy hibátlan nyelvtan dolgozatot. :)

Volt egy kis rossz is, de az ennyi jó mellett abszolút eltörpül. :)


2014. nov. 20.

Időutazás

Bahhh... Ma részt vettem egy időutazáson. Pontosan öt percre ott találtam magam a gyerekkoromban, és pontosan ugyanúgy zajlott minden, ahogy akkor. Esküszöm, hogy még a hangsúlyok is stimmeltek.
Ettől aztán rendesen pánikba estem, és aztán rendesen be is dühödtem, mert nincs is annál rosszabb érzés, mint hogy hiába minden, mégis átvettük a "mintát", hogy nem a tőlem megszokott módon reagáltam le az események kapcsán elhangzó mondatokat. Így aztán egyik dolog generálta a másikat.
Mikor ezzel szembesültem, és már azon is túl voltam, hogy mást hibáztassak, és kikérjem magamnak, akkor meg attól paráztam be, hogy most akkor már erre is külön figyelnem kell majd, hogy többet ne legyen így. Naná, hogy épp ilyenkor hangzott el egy kérdés, amire megint csak a tőlem nem megszokott felcsattanással válaszoltam.
Még jó, hogy már este van. És még jó, hogy holnap péntek lesz.

2014. nov. 19.

No problem

Nem megyek bele mélyen abba a témába, ami napok óta megy a hírekben, és biztosan sokaknak eszébe is jutottam róla, akik tudják, hol dolgozom. Nem téma ez nálunk, tesszük a dolgunkat. Majd amikor foglalkoznunk kell vele, akkor megtesszük.


Pont így teszek én. Nem aggódom, csak figyelek. :)
Magánvéleményem természetesen van a dologról, de ezt most nem fogom megosztani veletek. Talán majd egyszer lesz olyan helyzet, amikor késztetést érzek erre, de ez most még nem az a helyzet.

2014. nov. 18.

Ezért még fizetsz is?

Amikor egyszer nemrégiben szép lila folt volt a hátamon napokig a mézes masszírozás utóhatásaként, akkor kérdezte egy kolleganőm, hogy "és tényleg képes vagy ezért fizetni, hogy így megkínozzanak?" Képes. Lehet, hogy hülyeség részemről, és éppen most azt érzem, hogy biztos nem vagyok teljesen komplett, hogy hagyom magam, de őszintén hiszek benne, hogy eljön majd az az idő (bár elég távolinak tűnik most), amikor nem fogok jajgatni a kiropraktika közben, és nem jobban fog fájni a térdem, mint valaha, hanem majd úgy jövök ki, hogy teljesen el vagyok lazulva, és kisimulva, meg amit még az ember el tud képzelni egy masszírozás után.
Tudtam, bár nem sejtettem, hogy nem lesz rövid idő, amíg sikerül egy viszonylag normális, és kevésbé fájdalmas testet "varázsolnunk" a meglévőből. Azt nem gondoltam, hogy ennyiféle helyen vannak különböző nagyságú és eredetű csomók, és göbök, és nem is tudom én micsodák. A hátam szépen alakul, bár hétről-hétre visszapakolok a kimasszírozott csomók helyére mindenfélét. Ma álltunk neki úgy istenigazából a térdemnek. Na, az az a kategória volt, amit az ellenségemnek sem.. szorítottam én a fogaimat össze, és akartam én tűrni, de nem bírtam, és muszáj volt jajgatnom. Érdekes módon az, amelyiket én fájdalmasabbnak érzek, kevésbé van rossz állapotban, mint a másik.
A másik ilyen a nyakam. Na, azt ott megint csak az ellenségemnek sem.. És azoknak, akik azt gondolják most, hogy "ugyanmár, mit kell úgy odalenni egy masszírozástól, az én nyakam is volt már beállva, még jól is esett.." , elmesélem, hogy úgy kell ezt elképzelni, hogy hanyatt fekszem, a fejem teljesen oldalra van hajtva, és ebben a helyzetben kezdi el jó erősen kimasszírozni az ott lévő csomót. Ami nem az a jóleső fajta dolog.
De ami nem öl meg, az megerősít. Ráadásul ezzel is egy csomót tanulok magamról, minden héten szembesítve vagyok a hülyeségeimmel, úgyhogy továbbra is fizetni fogok ezért. :)

Arról nem is beszélve, hogy ma volt időpontom az ortopédiára. Odamentem, erre elmaradt a rendelés. A következő időpontot január 13-ra tudták adni. Azt hiszem, az már felejtős lesz..

2014. nov. 17.

Jól kezdődik

Úgy kezdődött ez a hét, hogy már reggel telefonálnom kellett a gyerekem osztályfőnökének, hogy a szóban forgó gyermek nem várható ma az iskolában. Ő Patrik. Aki a hajnalt a wc fölé hajolva köszöntötte.
Aztán délután arra jöttem haza, hogy másik gyerek is panaszkodik, hogy már megint fáj a hasa, és neki éppenséggel hasmenése van. Ő Erik.
Így aztán a fél délutánt a gyerekorvosnál töltöttük, hogy megtudjuk:
-mindkét gyerek vírus áldozata lett
-mindkettő diétára van fogva
-mindkettőnek B6 vitamint és Humana Elektrolyt-ot, valamint Tasectan tablettát kell szednie
-mindketten csütörtökön mehetnek iskolába.

Ha már arra jártunk, még a bőrgyógyászaton is tiszteletünket tettük, ahol megtudtuk, hogy
-mindkét gyereknek szőrtüsző gyulladása van (egyiknek jobban, másiknak kevésbé)
És szert tettünk egy antibiotikum receptre (a jobban begyulladtnak kell), meg két ecsetelőre az arcukra.

Még szerencse, hogy van nekünk egy Rolandunk is, aki mindeközben vígan tartja a frontot, és legény a gáton, mert neki semmi baja nincs. (kopp-kopp)

2014. nov. 16.

Még gyúrok rá

A héten valamelyik nap munkába menet szembejött velem a kéményseprő. Én automatikusan megfogtam a kabátom gombját, és mormoltam magamban, hogy "kéményseprőt látok, szerencsét kívánok, azt kívánom, hogy:" És mire végiggondoltam, hogy azt kívánom, hogy ezen a hétvégén nyerjek a lottón, már jött is szembe a szemüveges ember, akinek a jelenléte tudtommal feltétlenül szükséges ahhoz, hogy elengedhessem a gombot, és működjön a kívánság.
Majdnem el is felejtettem az egészet, de azért tegnap délután eszembe jutott, hogy hoppá, nekem lottót kell vennem. Vettünk is, gépit.
Aztán annak rendje-módja szerint szépen el is felejtkeztünk róla, hogy van két megjátszott szelvényünk, mert nem vagyunk valami nagy lottózók. De azért ma este csak eszembe ötlött valahonnan, és megnéztem a számokat. És ---tádám-- van egy kettesünk. :)
Szóval a kéményseprős dolog mégiscsak működik. A kívánságon meg majd legközelebb pontosítok,és hozzáteszem, hogy mennyit szeretnék nyerni. :) (és lehet, hogy majd én ikszelem a számokat, nem gépit veszünk)

Ez a mai jó dolog.

Ami kevésbé jó, ámde tanulságos, hogy ma sütöttem. Rigó Jancsit, amit már nem először csináltam, de ma sikerült úgy elrontanom, hogy legszívesebben az egészet ki is vágtam volna a kukába abban a pillanatban, amikor fel akartuk szeletelni. Már a piskóta sem olyan lett, amilyen szokott, amit nem is értettem, mert piskótát aztán már kismilliószor sütöttem minden gond nélkül. Aztán a tejszín felverése is igen mókás volt.. gyakorlatilag az egész konyhát telefröcskölte. A kakaópor szépen rászállt minderre, úgyhogy mire készen lettem, állhattam neki átöltözni, meg konyhát takarítani. De ennek ellenére úgy tűnt, jó lesz ez. De aztán... a csoki a tetején irtó vastag és kőkemény lett (nem értem, olajat is tettem pedig hozzá, és működni szokott), emiatt aztán képtelenség szeletelni, mert szétnyomódik az egész, és úgy néz ki egy szelet, mint amit odahánytak a tányérra. Ízre nem rossz, de kinek van gusztusa hozzá.. Hogy mi ebből a tanulság? Gyakrabban kellene sütnöm, mert felejtek... és már nem megy úgy, mint régen, amikor bármikor, bármit összedobtam.

2014. nov. 15.

Jó dolgok

Van egy jó pár dolog, amin mostanában rágódni szoktam. Vannak fontos dolgok, sőt, vannak nagyon fontos dolgok is, amiben dűlőre kéne jutnunk, de még nem mostanában lesz, hogy ez bekövetkezik. Így aztán mindketten magunkban morfondírozunk csak, néha egy keveset megosztunk ebből a másikkal, amikor éppen összetalálkozunk valahol. :) És ez nem is olyan vicces dolog, mert elég sokszor van úgy, hogy csak összefutunk reggel, vagy épp este, és csak hétvégén lenne időnk átbeszélni mindent. De ilyenkor az egyéb dolgok vannak porondon, amik sürgetőek, mielőtt elkezdődik az új hét, így marad mindig a magunkban morfondír. De biztos vagyok abban, hogy amint akármelyik dolog is égetően fontos lesz, meg fogjuk találni a módját, hogy leüljünk, jó alaposan átbeszéljük, és aztán azt csináljuk, amit a férjem szeretne :D jussunk valami közös nevezőre. :)
Épp a héten állapítottam meg, hogy két ilyen átgondolás között azért arra is szakíthatnék időt, hogy számba vegyem azokat is, amik épp aznap jólestek, vagy épp nagyon nem. Mert a mindennapokon úgy át tudok rohanni, hogy néha este, lefekvéskor azon gondolkodom, hogy volt e ma vajon délután négy óra, mert nem emlékszem rá.
Így, ennek fényében egy pár napja ezt is figyelem. Nem húzok strigulákat a napi jó és napi rossz dolgoknak, de bőven vezetnek a jó dolgok minden nap, úgyhogy azt hiszem, nincs okom elégedetlennek lenni. Mondjuk a jó dolgok kategóriájába tartozik minden, ami csak szem-szájnak ingere. Egy mosoly, egy gesztus, egy kedves szó pont ugyanúgy, mint egy sms, egy telefonhívás, egy blogkomment, egy email, vagy egy csoki, egy szelet süti. Egyaránt vannak ilyen jó dolgok a magánéletemben is, mint a munkahelyemen.
Ezeket az apró, pici kis jóságokat gyűjtögetem egész nap, és jól be is vésem minden nap őket. Az a helyzet, hogy határozottan jobb így élni, hogy figyelem ezt. És az a helyzet, hogy még morfondírozni is más ám így. :)

2014. nov. 14.

Szeretem

Nagyon szeretem azokat a reggeleket, amikor még fordulhatok egyet a másik felemre, és aludhatok tovább. :) Még akkor is, ha többnyire a visszaalvásnak megvan az a hátulütője, hogy fejfájással ébredek. De akkor is.. az egy nagyszerű érzés, amikor úgy ébredek reggel, hogy egy pillanatig elgondolkodom rajta, hogy elaludtam e, ha már hét óra is elmúlt, mire a következő pillanatban eszembe jut, hogy hétvége van, és lehet aludni. Ezt már nem is mindig tudom teljesen végiggondolni, mert abban a pillanatban zuhanok is vissza az alvásba.
De nagyon szeretem azokat a reggeleket is, amikor még szinte éjszaka van, de már ébredezünk, mert menni kell dolgozni. Szeretem ilyenkor, ahogy abban a hatalmas csendben isszuk a kávénkat, és aztán azt is szeretem, amikor megyünk együtt dolgozni.
És ez két ellentétes dolog, és mégis mindkettőt szeretem. Érdekes..

2014. nov. 13.

Nyílt nap

Voltam tegnap nyílt napon az iskolában. Roli nyelvtan óráját néztem meg. Valamiért ez a mostani nagyon fontos volt neki, mert már egy héttel előtte minden nap emlékeztetett, hogy lesz, és el ne felejtsem. Amikor tegnapelőtt este kétségessé vált az ottlétem, akkor krokodil könnyekkel sírt miatta. Így aztán megnyugtattam, hogy nincs semmi, ami távol tarthatna.
Reggel úgy indult iskolába, hogy megnézte újra, biztosan jól emlékszik e rá, hogy mikor is kezdődik az óra. A lelkemre kötötte, hogy menjek.
Bevallom, nem sok kedvem volt, mert azt gondoltam, ugyan mi újat láthatnék még ennyi év után? De mentem, mert megígértem, és mert neki fontos volt. Töredelmesen be kell vallanom, hogy láttam újat. És azt is töredelmesen be kell vallanom, hogy nem gondoltam volna, hogy Roland ennyire okos gyerek. Jó, hát hülyén hangzik ez, mert persze, tudtam róla, hogy jó eszű, de most, tegnap a szám tátva maradt, hogy mennyire lazán jön belőle minden. Szégyelltem magam a gondolataim miatt, amikor rádöbbentem, hogy magamban kicsit alulértékeltem őt. Azért neki ezt nem fogom még nagyon hangsúlyozni, de természetesen agyon dicsértem, hogy milyen ügyes volt. :)

2014. nov. 12.

Okulásul

Reinkarnációs szerződés – te is megkötötted.

§1 Ön kap egy testet. Ez a test új és egyszeri. Senki más nem kapja ugyanazt a testet.

§2 Ön kap egy agyat. Ajánlatos ezt értelmes módon használni, de ez nem előírás.

§3 Ön kap egy szívet. A legjobb eredményeket akkor éri el, ha agyát és szívét kiegyensúlyozva használja.

§4 Leckéket is kap. Senki más nem kapja pontosan ugyanezeket a leckéket és senki sem vállalhatja át Öntől ezeket.

§5 Azt tehet, amit csak akar. Minden, amit másokkal szemben elkövet, visszatér Önhöz.

§6 Egy lecke addig ismétlődik, míg teljesen meg nem értette. Akár inkarnációkon keresztül.

§7 A szerződés mindenkire egyenlő érvényben vonatkozik. Nincsenek kiváltságok, akkor sem, ha néhányan ezt állítják. A kézzel bejegyzett változtatások nem érvényesek.

§8 Tükröket kap, hogy tanuljon. Sok tükör úgy néz ki, mint egy test. Azért vannak, hogy megmutassák azt, ami Önben van.

§9 Ha teste elpusztul, vagy már nem működik, újat kap. Persze ez egyes esetekben várakozási idővel járhat.

§10 Az inkarnációs szerződés akkor jár le, ha minden lecke kielégítő eredménnyel zárul.

§11 Az, hogy mi számít kielégítőnek, Ön határozza meg!

Hasznos tippek és tanácsok:

- Nem cél, hogy a test elhagyásakor minél több pénzünk legyen.

- Az ismertség és kedveltség nem jár bónuszpontokkal.

- Ne mások hibáihoz igazodjon.

- A szabályok arra valók, hogy az ember felülvizsgálja őket.

- Mások állításai a célról elterelhetik a figyelmet.

- Semmit sem ronthat el. Legfeljebb tovább tart.

- A SZÍVÉN keresztüli különleges kapcsolat segítségével Ön minden válaszhoz hozzáféréssel rendelkezik.

- Az oktatási termen belül minden reagál a SZÍV kisugárzására.

- Az oktatás termének rongálása olykor korlátozásokhoz vezethet.

- Senki sem vállalhatja át az Ön, saját magáért vállalt felelősségét.

- Az erőszak soha nem vezet megoldáshoz.

- Hasznos megfigyelni, mely helyzetek ismétlődnek.

- Amennyiben az az érzése, hogy SEGÍTSÉGRE van szüksége, KÉRJEN segítséget.

Minden elképzelhető segítség megadatik Önnek, csak KÉRNIE kell.

- A drogok, legyenek legálisak vagy illegálisak – meghamisíthatják a leckék általi érzékelést.

- Csak mert mindenki egyféle módon viselkedik, még nem azt jelenti, hogy az a helyes.

- Ritkán van csak egy helyes megoldás.

- Kérvényezheti a megbocsájtást.

- Különleges záradék nincsen.

- Önt szeretik. Akkor is, ha Bronxban vagy Szomáliában van. Minden más illúzió.

- A leckék különleges alkalmak, melyek a fejlődést szolgálják. Nem rossz szándékból vannak.

- Saját testünket másokra bízni kockázatokkal járhat.

- Másokat a fejlődésükben megakadályozni nem hoz semmiféle hasznot.

- Kiváltképpen az éjjeli órákban alkalma nyílik, hogy elhagyja testét. A testen kívüli tapasztalatok nem tárolódnak a testben illetve az agyban.

- Saját testével játszadoznia jogában áll. Amennyiben mások testével szeretné ezt tenni, kérje beleegyezésüket.

- Nincs értelme puskázni.

- Aki életbiztosítást kínál Önnek, az csaló.

- A tudományos szakvélemények és a szent írások az összezavarást szolgálják.

- Nem az a cél, hogy Elsők legyünk.

- Nem az a cél, hogy cool-ul nézzünk ki.

- Az Ön helyzetében Önnél jobb benyomást senki más nem tenne.

Kiegészítés:

Az inkarnáció szándékos befejezése haszontalan ügyintézést von maga után.

Nem Ön az egyetlen, akinek kételyei vannak az inkarnációs szerződés értelmét illetően.

Mivel Ön a szerződéshez beleegyezését adta, hasztalan azon keseregni, hogy Ön itt van. Jelen szerződés fel nem bontható.

2014. nov. 11.

Távirat

Nincs netünk. Stop. Mobilnetről blogolni akkora türelemjáték, ami most nem megy. Stop. A telefonom is mindjárt lemerül. Stop.Holnap nyílt nap a suliban. Stop.Este jelentkezem majd. Stop. Ha a net is úgy akarja. Stop.


2014. nov. 10.

Nem ez az a nap

Az idő sem, minőségi idő meg aztán végképp nem lesz a következő nap délutánjáig. Mindjárt megyek vissza dolgozni, ahonnan aztán elrohanok majd a magam kis mézes masszázsára, hogy aztán majd még ezek után valami bevásárlás-félét abszolváljak, és valami ehetőt is tegyek az asztalra. Gondolom ez majd úgy holnap este hét óra tájban lesz. Mosogatás közben lesz időm pár dolgot végiggondolni. Mondjuk, hogy miért is felejtettem el ma délelőtt is öblítőt venni, amikor már tegnap elfogyott? :D
Nem teljesen így képzeltem ezt a hetet (sem). Bár holnap délután egészen biztosan értékelni fogom, amikor már itthon leszek.
Addig meg fél lábon is.

A Rékáknak pedig ezúton is Boldog Névnapot kívánok. :) Dominika, és Erika mindenképp adjátok át nekik. :)

2014. nov. 9.

Lesz ez jobb

Voltak már válságos napjaim, így aztán azt is tudom, hogy mindenből van kiút. Nem is muszáj mindent megoldani, mert van egy csomó minden, ami megoldódik magától. A magától megoldódás mondjuk érdekes kifejezés, mert sokkal inkább igaz az, hogy ahogy az ember lépked a maga útján, mindig fejlődik valamiben, és ez az, ami végül a megoldásokhoz vezet.
Kavarog bennem egy csomó minden. Magammal kapcsolatban is, magunkkal kapcsolatban is, és még sok mindenki mással kapcsolatban is. Helyzetek idéződnek fel, amit ma már másképp csinálnék. Mondatok vannak a fejemben, amiket ma ki sem mondanék, vagy csak másképp válaszolnék meg. Visszacsinálni semmit nem lehet, az akkori énem nyilván azt tette, és úgy cselekedett, ahogy épp jónak (megfelelőnek) tűnt. Vannak rajtam bilincsek, amiket le kéne szednem, hogy szabadabb legyek. Most úgy érzem, ez a szabadság-érzés a legnagyobb gátja annak, hogy azt mondhassam, jól vagyok. Hülyeség az egész, mert hiába fogtam fel, mégsem úgy működik ez, hogy jó, akkor holnaptól mindent lesz.rok magasról, és kész. Sosem leszek olyan, aki mindent le tud. De lehetnék lazább. Talán.
Időt szeretnék minderre. Olyan minőségi időt, amikor végig lehetne ezt gondolni, normálisan, ahogy kell. Mert nem szeretnék megbánni semmit sem. (azért azt tisztázhatjuk, mielőtt bárki téves következtetést vonna le, közöttünk nincs semmi baj)

"Nehéz úgy becsukni egy ajtót, melyről tudod, soha többé ki nem nyithatod. Mikor bezárod magad mögött, ott hagyod a léted egy darabkáját: Ez fájó érzés. Csak gondolatban idézheted fel az ajtó mögötti dolgokat: színek, események, érzések, melyeket soha többé át nem élhetsz. Az idő is múlik.
Azelőtt, mikor még befele tartottál s átlépted az ajtó küszöbét, izgalommal, várakozással és talán ujjongással vegyes érzésekkel lépted át a küszöböt és szerencséd volt: úgy érezted megérkeztél, jó helyen vagy.
Majd évekkel később eljött az idő, mikor be kellett csukni magad mögött az ajtót. Ha szerencséd volt, tudtad most merre menj. Ha nem, csak álltál a becsukott ajtónál és talán érezted a szíved megszakad.
Az ember örökösen kapaszkodik. Mindenbe, ami elérhető számára. S sokszor az elérhetetlenbe is. Ez utóbbiba még kíméletlenebbül. Önmaga számára épít fel kínzókamrát. Ha mindig minden jó, egy idő után a megszokottságtól elfásulunk. Azt mondják, kell a rossz is. S ezt ösztönösen keressük is, hiszen ha ismerjük, a rosszat jobban tudunk örülni a jónak... A mérleg illeg-billeg, ide-oda nem billenhet sosem csak egy irányba. Kell az ellentét. Az ellentét fokozza az érzést, mely mindig megfogalmazódik bennünk.
A helytelenül feltett kérdés, helyes válasza további elszánt kérdéseket szül. S ha minden szürke és ködös is, valahol belül ott csillog azért a fény. Az a kis valami, ami tovább lendíthet. Egy kapaszkodó.
A remény.."

2014. nov. 8.

Valami van

Az biztos, hogy valami van a levegőben, ezen az érdekes tavaszian őszies időjárásban. Kell, hogy legyen valami, mert magamtól nem lennék olyan, hogy fogom magam, és nemhogy nem főzök szombaton, hanem még a fél délutánt is végigalszom a kanapén, mint akinek semmi dolga sincsen. Lenne dolog pedig, de még mennyi.. amerre nézek, mindenhol látok valamit, ami halogatva van, ahol kéne tenni valamit, de nem érdekel. Nem tudom, hogy meddig lesz ez a levegőben, mindenesetre jól kihasználom, amíg tart, mert utána, ha minden visszatér a régi kerékvágásba, akkor majd megint rajtam lesz az a kényszeres mindent csinálni akarós mizéria, és amúgy az sem jó. (meg nyilván ez sem, de most ezt tartom a kisebb rossznak)

2014. nov. 6.

Tél?

Milyen évszak is van most? Elég furán érzem magam novemberben, téli kabátban, csizmában (és a csizma is új) úgy, hogy melegem van. Méghozzá nagyon melegem. Ma délután már azon gondolkodtam, hogy talán hiba volt még a múlt hét végén elpakolni a vékonyabb kabátokat, mert most pont jók lennének azok még. Mondjuk hajnalban azért elbírom magamon a téli kabátot, akkor jólesik a melegség, amit nyújt.
De nem csak én érzem magam furán, hanem a természet is. Nyílik az ibolya, és a napvirágom is minden nap kinyílik még. :) Az orgonabokron is láttam már egy-két hajtást. Nem leszek vészmadár, és nem mondom azt, hogy jajj, de nagy baj lesz még ebből, mert én még azt is el tudom képzelni, hogy most majd kárpótolnak minket ezért a meglehetősen ócska nyárért, és cserében egész télen nem lesz hidegebb tíz-tizenkét foknál.:)
De gondolom ezt majd meglátjuk. Addig meg élvezzük ki minden pillanatát ennek a jó időnek (meg a holnapi pénteknek).

2014. nov. 5.

Nem így kell

A tegnapi írásom után ez a mai egészen nevetségesen fog hatni. És akár máris közölhetném, hogy hát, meg is buktam, pedig még nem is voltak igazán mélyreható vizsgálódásaim ez ügyben.
Na de.. ma úgy esett, hogy egy órával korábban mentem dolgozni, és ennek megfelelő fáradtsági faktorral jöttem hazafelé. Az azért sokat dobott a hangulatomon, hogy Balázzsal együtt jöttünk, meg még a nap is sütött, de minden porcikámban éreztem, hogy ennek a fele sem tréfa, le kell feküdnöm egy kicsit. Magamban sóhajtottam csak, hogy "de még főzni is kell valamit".
Hazaérve az a kellemes meglepetés fogadott, hogy anyám főzött nekünk is gulyás levest, így ehettünk is. A tányér levessel eltelve kicsit lefeküdtem, de aztán eszembe jutott, hogy a ruhákat is le kell szedni, így félbeszakítottam a pihenést. Aztán el kellett menni vásárolni.
Na.. itt már annyira nyűgös voltam, hogy még csokit sem vettem magamnak, mert nem volt kedvem odamenni és válogatni.
A főzés itt már szóba sem jött a gondolataim között. Azért az eszembe jutott, hogy a gyerekeknek vegyek egy-egy pizzát a pékségben.
Aztán itthon kipakoltam, és úgy döntöttem, egy életem-egy halálom, muszáj lefeküdnöm, mert leragadnak a szemeim, összerogynak a lábaim. Egy fél órát talán, ha szundítottam, de ekkor már hét óra volt.
És... az a helyzet, hogy ma elmaradt a vacsora. Balázsnak is, nekem is. Nem mondhatjuk, hogy sikerült ma a gondos feleség szerepemet jól alakítani. :(

2014. nov. 4.

Megígérem

Most itt, akárhány olvasója (és tanúja) is lesz ennek a posztnak, hogy ha valaha is sikerül majd megfejtenem, hogy hogyan lehet az ember egyszerre energikus és türelmes anya, sziporkázó, alapos, és naprakész munkatárs, gondos feleség, akkor azt mindenképpen meg fogom osztani. Sőt, széles körben fogom terjeszteni, talán még majd alapítok egy klubot is, ahol hétről hétre elmesélem, hogy hogyan lehet ezt megtanulni lépésről lépésre. Az is lehet, hogy írok majd egy olyan fly lady-s programot, csak ez nem a takarításról fog szólni, hanem majd a fent említettekről.
Nos, az, hogy ez esetleg majd csak nyugdíjas koromban fog bekövetkezni, hát, bőven benne van a pakliban. De ha így lesz, legalább egészen biztos módszert fejlesztek addigra.
Jelen pillanatban ott tartok, hogy vagy sziporkázó és alapos vagyok a munkahelyemen, vagy energikus és gondos feleség itthon. A kettő együtt akkor sem jön össze, ha tulajdonképpen sosem vagyok egy időben két helyen. A türelmes anya is igen kétesélyes, mert hát.. vagy összejön, vagy nem. :)
De mondom, megígérem, hogy amint meglesz a tuti módszer, közkinccsé teszem.

2014. nov. 3.

Rövidke

Most ez olyan kötelesség-féle bejegyzés lenne, ha nagyon sokat gondolkodnék még azon, hogy miről is akartam írni. De nem gondolkodom tovább, hanem röviden elmesélem, hogy ma mindenkivel minden rendben volt. És egy kicsit most nyugodtabb a lelkem. Egy nagyon picit. De majd szépen, fokozatosan fog ez alakulni, és akkor újra jó lesz.
Mivel továbbra sem tudom, mi volt az a fontos, inkább megyek, megcsinálom a szendvicseket holnapra, és aztán elteszem magamat is.

2014. nov. 2.

Könnyek

Ha napjában többször is azon kapja magát az ember, hogy folyik a könnye, az ugye eléggé nemnormális? Merthogy így voltam én ma. Nagyjából sejtem, hogy miért is épp ma cseng le bennem még egyszer ilyen intenzíven az egész egy héttel ezelőtti dolog, és tudom, hogy ha már majd "kisírom magamból", akkor esetleg könnyebb lesz. És két könnyezés között még az is eszembe jutott, hogy amúgy persze, eddig nem is sírtam még. Pedig...
Holnap iskola, és nekünk is munka. Nem tudom, volt e már olyan, hogy ennyire nem akartam, hogy iskolába menjenek. Nem csak Patrik, bár tény, most épp őérte aggódom a legjobban. De valahogy annyira megnyugtató volt a tudat, hogy itthon vannak, mind, egykupacban.
Kicsit túl aggodalmas vagyok, tudom. De majd az idő....

2014. nov. 1.

Újratervezés

A mai napra is aktuális, és az összes többire is. És nem is kéne elfelejteni, hogy ez sajnos mindig, minden nap benne van a pakliban.




Kemény kritika is ránk nézve. Mert miért is csak akkor jut eszünkbe minden, amikor már késő?