Nem tudom mi van a levegőben, de úgy érzem, hogy ez a hét már ezer éve tart, és pont annyira vagyok fáradt, nyűgös és türelmetlen, mintha már csütörtök lenne. Biztos nem tesz jót a hangulatomnak és a közérzetemnek ez az egész napos (napok óta tartó) eső, meg ez a sötétség, ami még napközben is van. Nem mintha lehetne ezzel kezdeni bármit is, mert csak annyi a teendő, hogy várjam, hogy majd lesz itt még napsütés.
Egyébként múlt héten még azt gondoltam, hogy milyen nagyon jól állok a Mikulás miatt. Most meg rájöttem, hogy egyáltalán nem, mert azt ugyan tudom, hogy mit kapnak, de azt még nem, hogy mikor fogjuk beszerezni. Arra már nincs idő, hogy megrendeljem online (és micsoda hülye vagyok, hetekkel ezelőtt megtehettem volna már), így muszáj lesz személyesen. A helyzetet bonyolítja, hogy majd csak holnap délután fogom megtudni, hogy hogy is kell mennem csütörtökön és pénteken dolgozni. Meg még az is, hogy Patrik szombaton egész napra elpályázik Bécsbe. Jó, mondjuk őt érdekli a legkevésbé már ez a Mikulásosdi, bár annak, amit kapni fog, azért nagyon fog örülni. ;) Igaz, az adventi naptárról is azt gondoltam, hogy nem fogja már érdekelni őket, pedig dehogynem. :)
Ez a varázslata ennek a várakozásnak, hogy előjönnek belőlünk ezek a gyerekként átélt izgalmak és vágyak, és pont úgy tudunk örülni, mint akkor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése