Ma voltam masszíroztatni a hátamat, meg a talpaimat. A mai alkalom már legalább a negyedik olyan volt, amikor elhangzott M. szájából, hogy "úgyis advent van/lesz, ilyenkor le kell végre tenni minden terhet, sérelmet, hogy majd mire karácsony lesz, tényleg ünnepelni tudj." Jó sokszor hallottam tőle az elmúlt hetekben, és néha még magamban mosolyogtam is rajta. De amúgy tudom, hogy igaza van, és éppen ma meg is világosodtam ebben a gondolatban. Már nem ott, amikor még éppen azon ügyködött, hogy kimasszírozza azt az őrült nagy csomót a bal lapockám környékéről, vagy épp a talpam közepéből. Hanem sokkal később, már amikor dolgozni voltam.
Vannak dolgok, amikkel küszködök már régóta. Nincs rá megoldás, vagy legalábbis én nem találtam még rá. De ettől még persze agyalok rajta, mert szeretném, ha másképp lenne, és szeretném, ha úgy lenne, mint régen. Nem feltétlenül baj, hogy vágyom olyan dolgokra, amik régen voltak, de el kell fogadnom, hogy annyi minden változott körülöttem, és tulajdonképpen én magam is annyit változtam, hogy valószínűleg nem maradhattak úgy azok a dolgok sem. Persze, hiányoznak azok az órákig is eltartó telefonbeszélgetések. Hiányoznak a barátaim, akikkel nemhogy negyedannyi, de még tizedannyi időt sem vagyok képes foglalkozni, mint régen.
Szégyellem magam miatta, hogy pont ők azok, akik megsínylették ezt a nagy változást, ami bekövetkezett az életemben, akik pedig mindig, minden helyzetben tartották bennem a lelket, bátorítottak, meghallgattak, velem sírtak, vagy épp "jól hanyattlökték az egomat", ha a szükség úgy hozta.
Senkivel nem vagyok képes olyan minőségi időt eltölteni, amilyet szeretnék, és nem tudok már úgy sem beszélgetni, sem írni, ahogy régen. Szeretném a kettőt összhangba hozni, de minden erőfeszítésem kudarcot vallott. Nem jó a megközelítése a dolgoknak, mert valószínűleg nem is megoldást kell találnom, hanem simán csak az új felállásba kell beleillesztenem ezeket a hiányzó dolgokat.
Végiggondoltam ma többször, többféle megközelítésben. Tudom, hol hibáztam, és épp azon vagyok, hogy ezt megbocsássam magamnak. Amikor ezzel megvagyok majd, akkor következhet az a rész, amikor majd újra kezdhetem elölről. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése