2014. nov. 16.

Még gyúrok rá

A héten valamelyik nap munkába menet szembejött velem a kéményseprő. Én automatikusan megfogtam a kabátom gombját, és mormoltam magamban, hogy "kéményseprőt látok, szerencsét kívánok, azt kívánom, hogy:" És mire végiggondoltam, hogy azt kívánom, hogy ezen a hétvégén nyerjek a lottón, már jött is szembe a szemüveges ember, akinek a jelenléte tudtommal feltétlenül szükséges ahhoz, hogy elengedhessem a gombot, és működjön a kívánság.
Majdnem el is felejtettem az egészet, de azért tegnap délután eszembe jutott, hogy hoppá, nekem lottót kell vennem. Vettünk is, gépit.
Aztán annak rendje-módja szerint szépen el is felejtkeztünk róla, hogy van két megjátszott szelvényünk, mert nem vagyunk valami nagy lottózók. De azért ma este csak eszembe ötlött valahonnan, és megnéztem a számokat. És ---tádám-- van egy kettesünk. :)
Szóval a kéményseprős dolog mégiscsak működik. A kívánságon meg majd legközelebb pontosítok,és hozzáteszem, hogy mennyit szeretnék nyerni. :) (és lehet, hogy majd én ikszelem a számokat, nem gépit veszünk)

Ez a mai jó dolog.

Ami kevésbé jó, ámde tanulságos, hogy ma sütöttem. Rigó Jancsit, amit már nem először csináltam, de ma sikerült úgy elrontanom, hogy legszívesebben az egészet ki is vágtam volna a kukába abban a pillanatban, amikor fel akartuk szeletelni. Már a piskóta sem olyan lett, amilyen szokott, amit nem is értettem, mert piskótát aztán már kismilliószor sütöttem minden gond nélkül. Aztán a tejszín felverése is igen mókás volt.. gyakorlatilag az egész konyhát telefröcskölte. A kakaópor szépen rászállt minderre, úgyhogy mire készen lettem, állhattam neki átöltözni, meg konyhát takarítani. De ennek ellenére úgy tűnt, jó lesz ez. De aztán... a csoki a tetején irtó vastag és kőkemény lett (nem értem, olajat is tettem pedig hozzá, és működni szokott), emiatt aztán képtelenség szeletelni, mert szétnyomódik az egész, és úgy néz ki egy szelet, mint amit odahánytak a tányérra. Ízre nem rossz, de kinek van gusztusa hozzá.. Hogy mi ebből a tanulság? Gyakrabban kellene sütnöm, mert felejtek... és már nem megy úgy, mint régen, amikor bármikor, bármit összedobtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése