Úgy kezdődött az egész, hogy tegnap, miután elmúlt a masszázs utáni "de jó lenne aludni most egyet" állapot, és jött helyette a "de fáj mindenem már megint" érzés eldöntöttem, hogy ha este hazaérek, akkor semmi mást nem fogok csinálni, minthogy befekszem a kádba, és onnan rögtön az ágyba. És amúgy úgy terveztem akkor még, hogy mindezek előtt nem is fogok olyan túl sokat dolgozni sem.
Naigen.. egyik sem így alakult. Volt bőven mit csinálnom még mielőtt este lett, és aztán itthon sem rögtön sikerült a kád-ágy dolgot abszolválnom. De amikor ágyba kerültem, még mielőtt becsuktam volna a szemem, akkor megfogadtam, hogy "Reggel tutira visszafekszem".
Még reggel is ezzel az érzéssel keltem, hogy én vissza akarok feküdni. Gondoltam is, hogy na, most aztán megérett a helyzet arra, hogy útnak indítsam a fiúkat, én meg ledőljek a kanapéra. Csakhogy közbejött, hogy végre nem esett az eső. Sőt, egészen úgy tűnt, hogy igen jó idő lesz ma. Így aztán hülyeség lett volna nem elindítani a mosógépet. Meg összepakolni a konyhában. Meg beágyazni. És mire mindez megvolt, már alig egy negyed óra volt csak hátra a mosásból, úgyhogy addig leültem körülnézni hír-ügyben az interneten. Kiszedtem a mosógépet, és ha már lúd alapon elindítottam még egy adag mosást. Aztán kiteregettem. És eddigre már ott tartott az óra, hogy el kellett volna döntenem, mi lesz az ebéd, hogy készen is legyen.
Úgyhogy elmentem ebéd-ügyben bevásárolni. Majd hazajöttem, betettem a sütőbe a húst, és addig felmostam.
Mire felszáradt, már ebédelnem kellett, és kaját pakolni magamnak. Így aztán újra megfogadtam, hogy majd este rögtön az ágyba jövök haza.
Nos.. majdnem. :D
Ejnye Dius, a magunknak tett ígéreteket illik betartani!
VálaszTörlés