2014. szept. 25.

Gyerekek

Lassan eltelik az első hónap a tanévből, és nagyjából mindenki azt hozza, amit én gondoltam.
Patrik az örök "jó gyerek", aki kötelességtudó, és nemigen okoz problémát, csak esetenként némi aggodalmat, amiért az átlagosnál fáradtabbnak tűnik, vagy épp komoly migrén gyötri. A gimi tetszik neki, nem zavarja a sok-sok focista osztálytárs, sőt, úgy érzem, kifejezetten szereti ezt a közeget, hogy ennyire "össze vannak nőve". A tanulás egyelőre nem okoz gondot neki, és azt látom, hogy csinálja is. Rengeteg órája van, több olyan nap is van, amikor ötre ér haza, és van olyan is, amikor kilenc órája van. Mégis mindemellé még most focizni akar, és megy is már jövő héttől. Kicsit aggódom, hogy nagyon fárasztó lesz, de azért örülök is neki. Biztos jó közösséghez fog tartozni, és az meg jót fog tenni neki. Úgy egyébként sincs baj mostanság a közösséghez való tartozással, mert minden délután keresik a volt osztálytársak, focizni, biciklizni, futni mennek. Szóval, jó fej gimnazista lett a jó fej általános iskolásból. (de mindenki megnyugtatására mondom, visszabeszélni és beszólni nagyon tud) Ja, és van egy nagyon új tulajdonsága. Többször "kaptam már rajta" azon, hogy nem csak hallgatja a zenét, hanem énekel is. (és meglepő, de jó hangja van)
Erik, ahogy befejezte, úgy kezdte az idei tanévet. Még mindig nincs semmi motiváció benne, nem is nagyon tudunk mit kitalálni már. Utálja az egészet, ahogy van, és csak szükséges rossznak tekinti az iskolát. Nem lehet vele megértetni, hogy ha kicsit komolyabban venné, még akár egy kifejezetten jó tanuló gyerek is lehetne. Amúgy jó fej, meg az itthoni dolgokat bármikor rá lehet bízni, bármikor rábízhatjuk az öccsét is akár. A nyáron kapott egy telefont, amit nem mer elvinni az iskolába. Nem mondja meg ezt kerek-perec, csak mindig épp töltőre kell tenni, vagy nincs rajta pénz, meg ilyesmi. Tudom, hogy fél attól is, hogy esetleg valamelyik iskolatársa elveszi, vagy akár leejti, és fél attól is, hogy ő maga nem tud majd parancsolni magának, és akkor meg esetleg a tanár veszi el tőle. Nem baj, hogy így gondolkodik, majd megérik rá. :)
És végül, de sosem utolsósorban Roli. Aki sokat komolyodott, sokat érett, de még mindig kicsi. Kicsit szétszórt, kicsit kerge, és naná, hogy neki sikerült az első egyest is beszereznie. Amit -becsületére legyen mondva- be is vallott rögtön, könnyekkel. Nem dicsértük meg, de nem is dőlt össze a világ. Bőven van lehetősége kijavítani, feltéve, hogy tanul az esetből. Valamiért amúgy úgy gondolom, hogy neki van a legnehezebb dolga még mindig, mert míg a nagyok ennyi idős korukban sosem voltak így magukra utalva, addig ő nap mint nap kerül olyan helyzetbe, amit neki kell megoldania is. Nem nagy dolgok, de pl. ha délutános vagyok, akkor nem csak meg kell jegyeznie, hogy mit kell esetleg másnapra bevinnie a suliba, de előfordul, hogy neki kell elrakni is. Emiatt is szétszórt néha. Nagyon ügyes keze van, és nagyon szeret még mindig "trükközni is", meg most épp szilikonkarkötőket gyártani.

Én meg néha a kardomba dőlök tőlük, néha meg dagad a mellem a büszkeségtől. :)

1 megjegyzés: