2014. szept. 15.

Fogorvosos

Ma Patrik fiam újabb szájtátós csodálkozásra késztetett. Merthogy ma reggel nyolckor a fogorvosnál kezdtünk. Végre elérkezett a nap, amikor nekilátnak a végleges fogpótlásnak. Tudom, hogy alig várta, és épp ezért, amikor rákérdezett a doki, hogy ne várjuk e meg, amíg majd újfent magától kiesik a mostani pótfoga, elég határozottan rá tudtam vágni, hogy ne. Lássunk neki.
Injekcióval kezdődött minden, ami eddig még sosem volt. Kicsit tartottam tőle, hogy majd ezt hogy fogja fogadni, de az a helyzet, hogy rezzenéstelen arccal tűrte. Egyetlen jajszó, vagy épp csak fintor sem érkezett tőle, csak ült, és hagyta magát. Pedig az első injekciót még követte még egy. Majd a csiszolás végtelen percei. Néha már nekem fájt, ahogy néztem-hallottam, de Ő még itt sem rezzent meg.
Pénteken már négy vadiúj porcelán foga lesz. :) És remélem, hogy a következő tíz-tizenöt évre le is lesz a gondja minden ilyesmiről. :) Bőven előre is van már ezügyben úgyis.

A nehezén túl vagyunk talán. :)

2 megjegyzés:

  1. Hát... hős az a gyerek, minden elismerésem! :)

    VálaszTörlés
  2. Ügyes! mi is ma megyünk, barázdazárás lesz - én egy kicsit izgulok....

    VálaszTörlés