Mert jelen pillanatban még mindig nem tudok szabadulni attól a rossz érzéstől, amit a holnapi meccs kapcsán érzek. Annyira akartam, hogy ott legyünk. Együtt akartam átélni velük ezt a meccset, ott, az új stadionban, bocsánat.. Groupama Arénában. Nem is tudom, mikor bántott valami utoljára ennyire. A racionális énem mind tudja, hogy jobb ez így, de a szívem (az a zöld-fehér) nagyon sajog. Szerencsére Erik nem vetette még a szemünkre, hogy annak idején, valamikor a születésnapja környékén azt ígértem neki, hogy mindenképpen ott leszünk a nyitómeccsen, majd azt kapja a névnapjára. Nem hiszem, hogy elfelejtette, csak kivételesen ő is racionálisan gondolkodik. Ettől még ugyan nem könnyebb a lelkemnek, de azért sokkal nehezebb lenne, ha még ő is folyamatosan mondogatná.
Azt hiszem, minden követ megmozgattam az ügy érdekében, még talán egy kicsivel többet is, így ezügyben nem tehetek magamnak szemrehányást. Mondjuk arra azért nem vagyok hajlandó még én sem, hogy valakitől megvegyem a tiszteletjegyét féláron. Mondjuk a tiszteletjegy árának a felét nyilván adnám neki.. :D Erre is csak azért nem, mert baromira felháborít, hogy olyanoknak adták, akiket nem is érdekel az egész. Mikor tudom, hogy hányezren maradnak kint, mert nincs rá pénzük. Miért is nem kérdezték meg azokat a szurkolókat, akiknek már készen van az új szurkolói kártyájuk is, mégsem vettek jegyet erre a meccsre, hogy "Gyerekek, mennyi az, amit rá tudnátok szánni, hogy itt legyetek?" Na mindegy. Nem így lett, így mi is majd a tévén keresztül nézzük.
És nem mentünk ma a családi napra sem. Mert jobb ez így. Csak jobban fájt volna. A gyerekek meg nem akarták azt a tömeget.
Holnap este már biztosan jobb lesz. Majd azt fogom látni a tévében, hogy jobb is nekünk itthon. És egyszer, legalább egyszer úgyis fogunk ott drukkolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése