2014. jún. 30.

Szegény hétfő

Mert most én jól ráfogom, hogy azért történt ma reggel, ami és ahogy, merthogy hétfő van. Na de nem csak úgy egyszerűen hétfő, hanem egy olyan, aminek még besegített a vihar is, így aztán duplán fogtak össze ellenem.
Csoda e, hogy ezek után én, akinek hatra dolgozni kellett menni, képes voltam elaludni. De úgy istenigazából ám, mert ugyan be volt állítva a telefonom négy húszra, de tuti, hogy nem ébresztett a dög, mert a mellettem (sokkal éberebben) alvó Balázs volt az, aki öt óra huszonhétkor nem éppen a "jó reggelt drágám" finomsággal oldalba bökött, hogy "Tudtam, hogy elalszol". És hát igen, így aztán ez a hétfő mindenhogyan indult, csak jól nem. Mert ugyan elkészültem tíz perc alatt, és éppen az éberalvó férjemnek köszönhetően el sem késtem, és amúgy az álom is egyetlen pillanat alatt kiment a szememből, de mégis egy sz.r hétfő volt.
Mert:
-esett egy fél napig
-fújt a szél egész nap
-fájtak a lábaim már megint egész nap (hülye ortopéd lábak)
-nyűgös voltam

Mégis, a legeslegjobban ez hiányzott:

2 megjegyzés:

  1. :) Ezen is túl vagyok. ;) (és azóta már pótolódott valamennyi az ölelés hiányból is)

    VálaszTörlés