...csak egyetlen egyszer találkoznánk, legalább egy napra. Annyi mindent tudnék neki mesélni. Vagy lehet, hogy nem is mondanék semmit, mert azért abban biztos vagyok, hogy Ő mindent tud rólunk. Egészen biztos, hogy egy percre nem tévesztett bennünket szem elől, figyeli az ő barátját, és figyel engem is. Meg minket így együtt. Néha egy-egy pillanatra még látni vélem ahogy jön. Vagy hallom a hangját.
Annyi év eltelt már, mióta nem jön igazából többé. A hiánya nem szűnt meg. Az emléke sem tűnt el. Néha van, hogy nem gondolok rá napokig, aztán valamiért minden nap többször is. Azt gondolom, vagy azzal vigasztalom magam, hogy ilyenkor van itt a közelemben. Tudom, hogy megdorgálna, és napi több órát töltene telefonálással, amiért mégis elhanyagolok egy csomó dolgot magammal kapcsolatban. Lehet, hogy előfordulna, hogy kocsiba ülne, és jönne, hogy személyesen győzzön meg. Olyan érveléssel, ahogy csak ő tudott. Olyan szeretettel kevesen tudtak eddig kiosztani, ahogy ő tudta. (ennek Erika a mestere még)
Ma lenne negyvennyolc éves. Nem tudom milyen lenne most. Nem engedték az égiek, hogy megtudjuk, mert szükség volt rá máshol. De azért... ha még egyszer együtt ünnepelhetnénk a születésnapját.... De jó is lenne. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése