Ma még fokozódott a tegnapi hangulatom. Elég rendesen kicsinált egész napra. Mondjuk én vagyok a hülye, amiért hagytam magam. Nem tudom, lesz e még valaha is olyan, hogy valamit félvállról tudok venni, de szerintem nem. Én úgy nem tudok működni. Mert legyen szó bármiről, mindig úgy gondolom, hogy ha már csináljuk, csináljuk rendesen, és adjunk bele mindent, amit csak adhatunk. Emiatt aztán van jó sok minden, amin rágódhatok, ami miatt bánkódhatok, vagy idegeskedhetek. De olyan is van egy csomó, amire büszke lehet, amivel elégedett lehetek. :)
Azért most estére, miután megettem egy fél bödön csokis-narancsos jégkrémet már egy fokkal jobb a hangulatom. A holnapi napot meg fél lábon is kibírom, és aztán jön a hétvége. :) Az meg jó lesz. És meccsre is megyünk. :D :D : D Már megint. :) (sőt, utána következő héten is megyünk)
Na, az első bekezdésed témája mostanában nagyon foglalkoztat.
VálaszTörlésTalán - ha nem is leszel soha a munkádra kevésbé igényes - az az idő eljöhet, amikor nem veszed a lelkedre a kisebb kudarcokat, vagy legalábbis a helyén tudod őket kezelni. Én is változom az évek során, már nem visel meg annyira, ha hibázom, főleg, ha javítható a hiba.
VálaszTörlés