Roppant hálás vagyok érte, hogy ma már péntek van. Ha még holnap is mennem kéne, szerintem sírva is fakadnék. :D Na nem, biztos, hogy mennék, ha arról lenne szó, de sokkal jobb lesz nekem, hogy itthon leszek.
Még akkor is, ha elképzelhető, hogy a baleseti sebészetet is meg kell látogatnunk. Patrik belerúgott a beton oszlopba, és a beton oszlop legyőzte a lábujját. Nagyon csúnyán belilult, nem tudja mozdítani, és hát fáj, persze. Tudom, akkor sincs nagy gáz, ha eltört, mert nekem is volt már eltörve lábujjam, csak összeragasztották.
Az is elképzelhető, hogy egy csomó mindent fogok itthon csinálni, ami miatt nem sokat fogok "semmittenni", de ez sem baj.
De persze az is elképzelhető, hogy végül semmit nem fogok csinálni, csak fogjuk magunkat, és valahova elmegyünk. (már persze, ha a legnagyobb is képes lesz menni)
Lehet, hogy sütök is valamit.
De lehet, hogy nem.
Egy biztos. Minden pillanatnak örülni fogok, amikor süt a nap, és jó sokat fogok odakint "szaglászni", mert hihetetlen jó "tavasz-illat" van már.
Ja, és még egy dolog biztos. A hétvégén is fogok blogot írni. :)
Jó pihenést!
VálaszTörlés