2014. febr. 20.

Azon gondolkodom,

hogy vajon hol van most az a határ, amit el kéne érnem ahhoz, hogy megnyomjam a vészcsengőt, és nemhogy behúzzam a kéziféket, de azonnal meg is álljak. Őszintén mondom, nem tudom, mert úgy érzem, a határ mindig tolódik még kijjebb, és mindig van úgy, hogy még lehet rajta tolni egy kicsit.
Tudom, könnyebb dolgom lenne, ha ez nem így lenne. Ha lenne egy kőbe vésett határvonal, amit nem léphetek át semmilyen körülmények között sem.
Volt ez az elmúlt egy év, amikor megtanultam, hogy a határvonal tolható. Hogy a határon mozogva is minden lehetséges. És hogy minden meg is történik, ami lehetséges.
A következő egy évben azt fogom megtanulni, hogy lehet a határvonalat tartani ott, ahol lennie kell. Mert azt még én is látom, hogy ezt így nem lehet a végtelenségig csinálni büntetlenül. Tudni kell kisebb fokozaton működni, több, sokkal több időt és energiát hagyni a pihenésre és a feltöltődésre.
Főleg, mert attól, hogy mindjárt letelik az első évem ezen a munkahelyen, az a helyzet, hogy még legalább huszonöt vár rám. :)

4 megjegyzés:

  1. Hát bizony, ezt is tanulni kell Dius, hogy lehessen még 25 év. Azt állanó határfeszegetés mellett nem lehet kibírni.

    VálaszTörlés
  2. Mr. Murphy sokat tehetne érted, ha legközelebb mondjuk a tévédet pécézné ki magának. Ezzel jóvátenné az eddigi 'csínytevéseit'.
    Csak számold össze, hány órával többet alhatnál... :-)

    VálaszTörlés
  3. Miért pont a tévémet? A héten még egyetlen percet sem tévéztem. :D A múlt héten pedig hét végén megnéztem a Dal egyik középdöntőjét, a másikat meg félig. Az úgy összvissz három óra volt. :D
    De gondolom, hogy a való világra gondolsz.. nos, az olyan napi fél órámat vesz el, amíg megnézem online, ami esetleg érdekel. :)
    Ha Murphy alvásra akar kényszeríteni, a kádat fogja tönkretenni, ahol képes vagyok akár másfél órát is olvasni. :)
    SW, jó pap is holtig tanul. :) Gondolom így lesz ez velem is. :)

    VálaszTörlés