Ugye azt gondoljátok rólam, hogy nagyon modern gondolkodású vagyok, aki szeret mindenféle újat kipróbálni, és aztán persze használja is bőszen. Általában ez így is van.
Kivéve egy dolgot. Ki nem állhatom, ha nincs pénz a péntárcámban. Egyszerűen frusztrál, hogy egy kis műanyag bigyóval kell fizetnem, és milliószor kell hallanom egy héten emiatt, hogy "zöldpinzöld".
Pedig szorgalmasan gyakorlom, hogy megszeressem, mert újabban nem nagyon fordul elő, hogy ne csak a bankkártyám legyen nálam. De nem megy nekem ez a szeretés felé.. mert utálom, hogy gondolkodni kell, lehet e ott kártyával fizetni, ahova menni akarok. Ha nem, akkor alternatíván gondolkodni.
Van amúgy jó oldala is, mert lényegesen kevesebbet költök, mint akkor tenném, ha a pénz benne lenne fizikai voltában a pénztárcámban. De ettől sem szerettem meg.
na ugye, most már tudod, milyen érzés :D
VálaszTörlésnekem mai napig kényszermuszáj az okostelefon. sosem szeretem meg...
Én szinte a kezdetektől kártyával fizetek, még egy kiló kenyeret és egy liter tejet is.:) Szerettem, szeretem és tényleg kevesebbet költök. Most már szinte mindenhol lehet használni, egyre kevesebb vele a gond. Majd megszereted.:) Én inkább mindig attól féltem, hátha duplán vonnak le valamit.:)
VálaszTörlésnem, ezt valóban nem gondoltam :-)
VálaszTörlés