2013. dec. 21.

Hát ez van

Újabban nem mindig tudok beszélni sem, írni sem arról, ami foglalkoztat. Emiatt aztán nagyon sok minden van, ami csak belül dolgozik bennem, némelyiket elfojtom, némelyiken sokat agyalok. Egyáltalán nem csoda hát, hogy mostanában mindig fáradt vagyok, minden nap fáj a fejem, és elég hozzá egy apróság is, hogy elsírjam magam. Egyik dolog hozza magával a másikat, idő nincs igazán "ráülni" semmire, sőt.. mindig több a halogatott, félretolt, máskorra hagyott dolog, ami azért csak foglalkoztat, mert azt szeretem, ha rendben van minden. Idebent is, odakint is. Mert olyankor vagyok én (békében magammal), amikor megy minden, mint a karikacsapás.
Hát mostanában nem megy. És ennek nem csak az az oka, hogy sokat dolgozom. Még csak nem is foghatom arra, hogy mert sosem volt még olyan decemberünk, amikor ennyit dolgoztam. Amúgy tényleg nem volt, de nem ez a lényeg. Az egésznek a kulcsa bennem van. Mert lehetett volna minden sokkal egyszerűbb és gördülékenyebb is, ha én tudom másképp alakítani. De nem tudtam. Sem hangulatom nem volt hozzá, sem ihletem, sem más. Nincs még most sem igazán. Nagy öröm, amikor valakinek kitalálunk valami ajándékot, és meg is vesszük, de elég nehezen motiválom magam arra is, hogy ötleteljek.
Igazából ma arra gondoltam, micsoda hülye vagyok.. mert tavaly is, tavalyelőtt is okulhattam volna már ebből, hogy az utolsó pillanatban is még agyaltam.. de az idén sem írtam fel év közben, hogy ki mire vágyik. Most meg törhetem a fejem, hallottam e valami elszólást valakitől. Úgy meg még nehezebb törni a fejem, hogy közben ezermás is jár benne, mintpéldául hogy micsoda egy kiállhatatlan némber vagyok én néha.
Nem baj. Nincs baj. Megoldódik minden, amikor meg kell lennie. Nekem csak hagyni kéne magam, és őrlődés, rágódás helyett figyelni a jelekre. Mert jelek, azok vannak.


De azért ma szereztünk magunknak egy jó estét. A kolléganőimmel és párjainkkal elköltöttünk együtt egy jó vacsorát (egy hete nem ettem ennyit együltő helyemben, mint ma). Jót beszélgettünk is közben. Jó volt, na. És akár ismétlődhet is. :)

2 megjegyzés:

  1. Még van két nap... nyugi!!!!

    VálaszTörlés
  2. és mi lenne, ha valami családi élménnyel lepnétek meg magatokat tárgyak helyett. Elmehetnétek moziba, színházba, vagy fürdeni, korcsolyázni, vagy akár étterembe is. Együtt lennétek, kikapcsolnátok. a gyerekeknek meg előbb-utóbb úgyis megveszitek/meg kell venni amire vágynak, amit szeretnének. Lehet, hogy már a jövő héten is érzékenyebbek lesznek a szenzoraid ezekre a dolgokra.

    VálaszTörlés