Néha önmagamat is meglepve tudom "utálni" a gyerekeimet. Jó, az utálat az nagyon hülye kifejezés erre, de nem találtam jobbat. Azért tettem idézőjelbe, hogy érthető legyen. Tudom, hogy értitek.....
Végtelenségig és unalomig sorolt elcsépelt mondatok hangzanak el örökké, mint valami folyamatosra állított lejátszón, hogy pl.
-kicsit halkabb legyél már
-pakold el
-mosakodj meg rendesen
-mosd meg a fogad
-nem mostál fogat
-már megint eszel?
-szappannal!!!
-állj neki a leckének
-vegyél kabátot
-ne hagyd itthon
-hozd haza
-már megint ezzel a sz...ral játszol?
-halkítsd le
-nehogy elindítsd még egyszer, mert kivágom veled együtt
-megetted?
-fejezd már be a feleselést
-ne piszkáld az öcsédet
-N E S Z Ó L J V I S S Z A!!!
De persze ők
-hangosak
-elöl hagyják (vagy bepakolják az ágy alá)
-tessék-lássék végighúzzák magukon a szappant
-elsinkófálják a fogmosást
-lebuknak, hogy elsinkófálták a fogmosást
-mindig esznek
-nem szappannal mosnak kezet
-húzzák az időt leckeírás előtt
-nem vesznek kabátot (meleg van)
-itthon hagyják
-otthagyják
-azzal a sz..ral játszanak
-nem halkítják le
-örökké ugyanazt hallgatják
-megeszik (egymásét)
-feleselnek
-egymást szekálják
-mindig az övéké az utolsó szó
Na, az ilyen esetekben gondolok arra, hogy Te jó isten, vajon hogy fogom túlélni, és egyáltalán túlélem e a következő röpke hét-nyolc évet, ami még hátravan az össznépi kamaszodásból nálunk? Utálom magam, amiért folyton morgok valamiért, és emiatt aztán velük kapcsolatban is van ez a hülye érzés.
Pedig amúgy nem is szólhatnék rájuk sok rossz szót.. Csak mégis... a mindennapok apró-cseprő idegesítő dolgai megkeserítik az egyébként jelen lévő elégedettséget és boldogságot, amit velük kapcsolatban érzek.
Kemény évek lesznek....
Tudod, nekem erre Manócska jutott eszembe: ''Helyettem szóltál, Varjú barátom!''
VálaszTörlés:)) Kitartás Dius!
1ooo üdv,
Adri
Ó, jaj! Mintha, én írtam volna.... Igazi erőpróba!((()))
VálaszTörlésIgen én is attól vagyok legjobban kiakadva, hogy mindig csak ugyanazt kérem, ne új dolgokat és mégsem megy :(
VálaszTörlésszerintem ez minden családban probléma. Én is mindig azt mondom, hogy akár magnóra is vehetném magamat, és elindíthatnám reggel, este meg leállítanám, annyira minden nap ugyanazt szajkózom folyton. Rosszabb napokon én is kiakadok ezen, jobbakon pedig megpróbálok laza lenni :)
VálaszTörlésamiatt a 7-8 év miatt pedig ne bánkódj, gyorsan elszalad majd, meglátod:)
:) Hát igen, nálunk is szokott igy lenni:)
VálaszTörlésIgen, én is bólogatok. Már annyira unom magamat, hogy most kitaláltam, karácsonyig türelmes mami leszek, aki csakazért sem húzza fel magát ilyesmiken. Eddig, ha már éppen bosszankodni és verklizni kezdtem volna, eszembe jutott az elhatározásom, és leállítottam magamat... Ők persze magukat nem. :-)
VálaszTörlésidézet Varró Danitól: "Önnön csökönyös kölykömön örökkön rökönyödöm"
VálaszTörlésAzért annyira jó, hogy nem vagyunk egyedül, nem? :) Mindenhol ugyanezek a gondok, majd ezt jól eszembe vésem, amikor legközelebb ufónak érzem magam..
VálaszTörlésKriszta, ez az idézet nagyon jó. :)
Adri, de jó, hogy újra előbukkantál. :)