Mennyi??

A sokkhatás utóhatásaként ma hajnalban iszonyatos migrénnel keltem. Egy pillanatra megfordult a fájós fejemben, hogy akkor én most itthon maradok.. valakit felhívok, és megmondom, hogy képtelen vagyok bemenni. Aztán fél órával, két fájdalomcsillapítóval, egy kávéval és egy mini péksütivel később mégis úgy gondoltam, hogy be tudok menni. Azért azt megígértem magamnak is, hogy ha rosszabb lesz, akkor eljövök. (persze, már akkor is tudtam, hogy úgyis kitartok a végsőkig is..)
Bent.. ahogy azt sejtettem, mindenkit érdekeltek a tegnap történtek, így párszor el kellett mesélnem. Azt kell hogy mondjam, bármilyen hihetetlen is, szerethetnek minket az emberek, mert mindenki megkérdezte, hogy "És Balázs hogy van?" meg hogy "Szegények, ez nagyon rossz lehetett nektek."
Ma már tudjuk azt is, hogy a nőnek medencetörése van. Meg hogy az autónk nem lesz olcsó. Bár a bal első sárvédő már megvan.. bontott. A többi meg még úgy hatvanezer körül. Ez van. De megoldjuk.. ezt is. :)

Holnap is dolgozom, úgyhogy muszáj lesz rövidre fognom.. de azért azt mindenképpen meg kell osztanom még veletek, hogy az a mai az

-adik blogposzt. Nem lehet rám mondani, hogy nem vagyok termékeny blogger, vagy hogy nem vagyok kitartó, mert ezek szerint mégis. :) 

Azt nem merem megígérni, hogy lesz olyan, amikor majd ez mögé a szám mögé még egy nulla kerül, mert azért az nagyon sok nap. Körülbelül hetvenhat éves koromban jönne el, ha addig ugyanígy, minden nap írnék. :) Hahh.. nem lenne semmi. :)

Köszönet érte mindenkinek, aki végig velem volt ennyi blogbejegyzésen keresztül. :) Ha csak feleolyan élmény, mint nekem írni, akkor már örülök. :)