Azon gondolkodtam ma, amikor volt egy-két szabad percem, és lehetőségem, hogy gondolatban másfelé is kalandozzak, mint amik felé muszáj volt ma kalandoznom.
Amúgy szó szerint egy kaland volt az egész nap, mert mindig volt valami.. oda kellett érni, meg kellett venni, megsütni, beérni, kiadni, kiterhelni, jóváírni, átraktároztatni, stb. stb.
De volt pár mélázós pillanat is, amikor azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen adva van valaki úgy, ahogy születik. Felvesz magára menet közben egy csomó mázt és álarcot, mikor mi szükséges ahhoz, hogy elfogadják ott, ahol épp jelen van, de ezek az álarcok nagyon is megtévesztők lehetnek.. és milyen kevesen ismerik a csupasz énjét bárkinek is. Kinek és milyen helyzetekben merjük bevállalni, hogy a lemeztelenített lelkünkkel állunk oda... amit aztán könnyű bántani is, és komoly magaslatokba is röptetni.
Ezzel szoktam én elkövetni a hibát. Elég kevés a máz rajtam. Meg az álarc is. Olyan vagyok mindenhol, amilyen vagyok. A kedvességem és a mosolyom sosem fegyver a kezemben, hanem egy természetes valami, ami jár mindenkinek. :)
Na persze emiatt aztán bántanak is épp eleget azok, akik az álarcosbálra készülnek.. De igazából.. nem is számít. Mert bánt, bánt.. de meddig? És mennyire? Ők nem fontosak nekem, így aztán csak épphogy tudnak megsebezni. :)
Az örömet viszont, amit nagyon ritkán (esetleg) tudnak szerezni, azt nagyon könnyen elfogadom innen is.
Milyen jó, hogy alig volt időm ezen gondolkodni. Most még ennél is bonyolultabb lenne ez az egész. :D
Én is olyan vagyok amilyen, mindenütt és mindenhol, és valóban nem egyszerű ez, és ami a legnehezebb, átlátnom az alakoskodáson, mert hajlamos vagyok másokról is azt feltételezni, hogy ők is olyanok amilyennek látszanaka. Persze egy pár pofáraesés után már tudok én is másfajta játékot is játszani, tudok jóban lenni olyanokkal is, akik tudom, hogy kétarcúak, akkor már a saját játékomat játszom, nem vernek át. Ez sem kevésbé bonyolult :)
VálaszTörlésEbben a sima sallangmentes viselkedésben az a félelmetes másoknak, mikor a düh jön át :)
VálaszTörlésNekünk meg az, hogy magunk előtt sem alakoskodunk, tehát a fájdalmat is át kell élni úgy, ahogy jön.
Mesélő, én is ilyen naiv vagyok, hogy magamból indulok ki. :) Jóban lenne azért nem nagyon tudok velük, de megvagyok az ilyen emberekkel is. :)
VálaszTörlésHeni, meg az, hogy nem is tudják elhinni, hogy ez nálunk nem álarc. (mert ugye mindenki magából indul ki)