2013. okt. 15.

Nem fenékig...

Hanem csak úgy deréktájig tejföl azért nálam is.. minden egyensúly, és boldogság és elégedettség ellenére is. Nekem is vannak olyan dolgok, amikben hiányérzetem van, amikért tehetnék többet. Ha mondjuk lenne rá energiám. Csupa szabadidős, kikapcsolós dologról van szó, mert amíg az összes kötelezettségemet nagyon komolyan veszem, addig a lazulást azt bizony egyáltalán nem. Mert az jó mélyre van belém kódolva, hogy a lazulás mindig csak a munka és a kötelesség után jöhet.
Úgy esett tehát, hogy amíg megszereztem egy csomó mindenben a magam elégedettségét, addig szépen eltűnt az írókám.. na jó, biztos meg van még valahol, csak mostanában nem megy ez úgy, mint régen. Nem is a blogolás, mert azzal semmi gond, továbbra is minden nap lelkesen írom a posztokat... de amúgy nem írok. Sem mesét, sem mást. És még ha csak nem írnám le... de fejben sem írok ilyesmit. Valahogy mintha eltűnt volna ez a képességem. Pedig biztos nem... gondolom csak háttérbe szorult, és arra vár, hogy előcsalogassam.
Igazából ez lesz a következő feladat. Előcsalogatom. Tart, ameddig tart, visszaszerzem, mert úgy vagyok én én...

Most meg még addig elmegyek lefeküdni, amíg még nem kezdem el újra magam elég vetíteni a képet a raklapokról, hogy még egyszer utoljára ellenőrizzem, hogy annyi ez az annyi. :) Amúgy annyi, persze, de jobb azt kétszer is leellenőrizni. :)


4 megjegyzés:

  1. Ha lefekvés előtt is a raklapokat vetítgeti az elméd, ne csodálkozz, hogy úgy érzed, eltűnik az írásképességed, mert a végsőkig túl vagy terhelve a munkától (által, miatt, ahogy tetszik). És tudjad, hogy ezt nem bántásból, hanem féltésből írom.

    VálaszTörlés
  2. Írjunk egy közregényt :) Régen mikor kisebbek voltak a gyerekek, gyakran meséltünk úgy, hogy valaki mondott egy mondatot, a következő egy újabbat, stb. és így fűztük a mesét, mint a gyöngysort, menetközben alakult ki a történet. Ugyanezt felnőttesebb változatban is el tudom képzelni. Ha jó ötletnek tartod akár tovább is gondolhatnánk a technikai megvalósítását. Napi egy mondat bárkinek belefér és mindig meglepetés hogy merre kanyarodik a mese! Mit szólsz hozzá?

    VálaszTörlés
  3. Semmi gond! Ne erőltesd, visszatér az magától. Tapasztalatból mondom.
    Mi az hogy derékig, meg fenékig ...?
    Arcpakolásról már hallottam ... bár megnéznék egy tejfölös ... :))

    VálaszTörlés
  4. Ági, éreztem a hangsúlyon.. és igen, most egy kicsit sok.. de majd jobban beleszokok a mostaniba, és talán kevésbé stresszel le. Vagy nemtom. :)
    Szilvi, hát írjunk.. én benne vagyok. :) Éppen most fejeződött be Dominikánál egy hasonló, de majd kerítünk rá alkalmat itt is. :)
    MJ, erőltetni nem fogom.. ha megérdemlem, és visszatér majd, szeretettel várom. :)
    Tejfölöst? Hehe.. :D :D

    VálaszTörlés