2013. okt. 24.

Nem baj

Tudom én, hogy semmi sem fekete és fehér, mert megannyi szín van még az élet palettáján, mégis néha nekikeseredek azon, hogy minden hitem, tudásom és bizakodásom ellenére igenis a világ fekete és fehér. De mondhatnám úgy is, hogy vagy igen, vagy nem. A kettő között még ott van a talán, a lehet, meg egy csomó minden más, mégsincs semmi. Nem tudom miért akarom, hogy beleférjen más is, mikor olyan nyilvánvaló, hogy nem is kell beleférnie.
Nyilvánvaló, mert a saját anyámnak sem tűnik fel, hogy nem találkoztunk egy hete, és amikor a hatodik nap estéjén találkozunk, akkor sem jut eszébe semmi más, minthogy az épp aktuális sértettségét elmesélni. És ugyanez ma este... amikor megkérdezi, hogy megyek e holnap a piacra? Mondom, hogy mennék, dolgozni megyek. Észre sem vette, hogy ma sem találkoztunk, mert nem voltam itthon délelőtt.
Tény, hogy nem vagyok egy jelentős valaki. Afféle tartozéknak számítok sokaknál.. valaki, aki elintézi, aki megnézi, megírja, megcsinálja, letölti, meghallgatja.. de emögött én nem is vagyok én. Csak a tartozék, aki éppen addig jó, amíg tartozékként szükség van rá, amúgy meg le sem ....
Nem baj. Illetve de, baj. Még. De már nem sokáig. Ezzel is elszámolok magamban, és leszámolok..
És nem, nem érzem magam önzőnek. Tizenpár hosszú éven keresztül voltam én a stabil tartozék.. és elég volt hozzá nyolc hónap, hogy ott is maradjak nekik, ahova való vagyok szerintük.

És mindez még egy csomó mindenbe behelyettesíthető lenne. Ha hagynám. De igazából még ha épp nagyon rosszul is esik mindezzel szembesülni, azért az a helyzet, hogy az én hitem, tudásom és bizakodásom azt mondatja velem, hogy a világnak szivárvány színűnek kell lennie. :) Én meg meg is fogom az összes színt találni. Milyen jó is lesz annak, akinek van hite, és bizakodása hozzá, hogy kitartson, mert majd velem együtt biztosan ő is meglátja. (ha meg nem, majd megmutatom)

4 megjegyzés:

  1. Juj, ez kissé kódolt lett. De olyasvalaki kódja, aki látja a fényt az alagút végén! :-)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szépen írtad ezt le, sok dologban ismeros nekem is a helyzet. Egy részt azonban nem értek: Tizenpár hosszú éven keresztül voltam én a stabil tartozék.. és elég volt hozzá nyolc hónap, hogy ott is maradjak nekik, ahova való vagyok szerintük. Ez most hogy van, lesz? Egyébbként kitartást és találkozunk a szívárvány alatt ♥

    VálaszTörlés
  3. Érdekes volt ezt olvasni... én úgy szeretnék néha csak kellék lenni, mondjuk tartóoszlop helyett. Sokszor érzem, hogy szeretnék csak egy icipici pont lenni, akin nem múlik semmi, aki ha nem lenne akkor is minden mindenkivel oké lenne. Nagyon nyomasztó és kimerítő amikor nagyobb szükség van rád mint ahogy te szeretnéd.

    VálaszTörlés
  4. Szitya, mindig látom.. :) Addig meg ugye nincs baj. :)
    SW, a rész, amit nem értesz: arra gondoltam, hogy azokban az években, amikor "csak itthon" voltam a gyerekekkel, meg "csak négy órában" dolgoztam, akkor is ugyanennek tekintettek, aminek most, viszont "kellettem" arra, hogy egy csomó mindent elintézzek, megcsináljak.. most viszont, amikor ezt a pluszt már nem tudom nyújtani, maradtam csak az, aminek mindig is tekintettek. :) Hogy hogy lesz? Sehogy.. elfogadom így, és kész. :) A szivárvány alatt majd kibeszéljük. :)
    Szilvi, hát nem tudom.. van ilyen tartóoszlop részem is, csak másfelé.. azért ezt jobban szeretem, mint a másik állapotot. :) Bár nyilván én másfajta aspektusban vagyok tartóoszlop a gyerekeim és a férjem számára, mint Te. :)

    VálaszTörlés