Mindig olyan jön, ami még nem volt. És mindig úgy, ahogy még nem volt. Ez a mai nap is egy ilyen volt. Maradjunk annyiban, hogy tiszta ideg voltam, és miután kiderült, hogy tényleg én csináltam jól, akkor a határtalan megkönnyebbüléstől sírtam. És milyen jó, hogy ez már a munkaidő végén volt.. mert onnantól kezdve már nem tudtam volna semmire sem normálisan odafigyelni.
Ebből is tanultam, bár soha többé nem akarok ilyen helyzetet.. jobb szeretem az egyszerű és jól bevált dolgokat, lehetőleg komplikációmentesen. De a lecke megvolt. És újfent megerősödtem abban, hogy úgy jó, ha úgy csinálom, ha leellenőrzök mindent. Lehetőleg kétszer. Mert csak akkor állíthatom biztosan, hogy jól csináltam. Bár a biztos is olyan relatív.. mert biztos voltam én ebben most is.. csak aztán a sok-sok keresztkérdés és egyéb után már saját magam is elbizonytalanítottam. Pedig minden az én igazamat szolgálta. Minden egyes papír és szám is. És úgy is van.
Azt pedig sosem fogom megérteni, hogy lehet az, hogy valaki nem képes elismerni azt, hogy esetleg ő hibázott... urambocsá figyelmetlen volt. Emberek vagyunk, akik hibáznak is, nem mindig tökéletesek. Elvileg ennek a valakinek ezt kéne ebből az esetből megtanulnia. Nem fogja.. de azért remélem, többet nem találkozunk. :) Nem tudnék vele egyhamar jól együtt működni... mert ha csak egy parányi bizalom is volt bennem iránta, szertefoszlott már..
De holnap péntek. :) És az jóóóó. :)
Sok ilyen ember van. De mennyi!
VálaszTörlés