2013. okt. 14.

De bizony!

Anikó emlegette az elmúlt hetekben sokszor, hogy nem lehet egyszerre megfelelni egy nőnek ennyiféle dolognak. Én nem értek vele egyet. Nem magammal fogok példálózni, de úgy érzem, hogy én magam is megfelelek azért Anyaként is, feleségként is, társként is, szeretőként* is, és dolgozó nőként is. Sehol nem vagyok száz százalékos a szó klasszikus értelmében, de sehol nem vagyok kevesebb sem ennél. Ennek egyetlen roppant egyszerű oka van. Hogy mindig épp ott és az vagyok, akinek lennem kell. A gyerekeimnek az anyja, a férjemnek a felesége és a szeretője, a társa, és a munkahelyem pedig munkatárs. Se több ennél, se kevesebb.
Az pedig, hogy mi mindent csinál az ember ennyiféle szerepben egy-egy nap alatt, azt szerintem el sem kell mondanom. És igen, előfordulnak olyan napok, hogy az egyik felem jobban működik, mint a másik.. erőteljesebb, koncentráltabb. Mikor mire van szükség. :)
De működik. :)

És az ilyesmik miatt fordulhat az elő, hogy még egy hétfő is jó tud lenni. :) Pedig semmi sem történt. Csak úgy voltam.. anya, feleség, szerető*, és munkatárs. :)


*szigorúan csak normális értelemben értendő... :) :D

5 megjegyzés:

  1. Nem tudom írtam e, de MINDIG nem lehet megfelelni! De azt is írtam magadnak kell megfelelni és akkor minden rendben lesz, ez az egyensúly!:-) Lehet a szomszédnak nem felelsz így meg, tehát honnan nézzük..:-)

    VálaszTörlés
  2. Őszintén szólva a szomszédnak a legkevésbé sem akarok megfelelni. :) Magamnak sem mindig.. elég az nekem, ha a világomban minden rendben van. A világom pedig ezekből tevődik össze... :)

    VálaszTörlés
  3. A megfelelésben az is benne van, hogy kinek hol van a léc amit meg kell ugrania? Az jó ha valaki ismeri a saját képességeit és ez alapján választ nehézségi szintet pl. munkában, szeretőségben, vagy gyerekszámban. És egy újabb kellék, hogy a körülményeid is lehetővé tegyék ezt. Mert vannak vis major esetek, amikor borul az egyensúly, mert valamelyik fronton többet kellvállalni, mint ami "üzemhőmérsékleten" elviselhető. Vis major lehet például: ha a gyerekek akiket nevelsz sajátos nevelési igényűek és sokkal többet kell foglalkozni velük mint egy neurotipikussal (átlagos), vagy ha a férjednek hosszabb ideje nincs munkája és neked kell betolni azt a pénzt is, ami miatta kiesik, stb... A múltkor a szerencséről szóló bejgyzésnél - talán emlékszel rá - én írtam, hogy a szerencse nem elég, kell, hogy legyen valaki aki megragadja, de ehhez az is kell, hogy legyen mit megragadni. Jogosan veregeted vállon magad a teljesítményedért, de ha olyasvalaki olvas téged, akinek valamelyik területen magasabban van a léc, most úgy érezheti, hogy kizárólag az ő hibája ha nem ilyen tökéletes az élete. Én személy szerint azt gondolom, hogy tök jó, ha valaki egyensúlyban van, de ha ez nem megoldható akkor priorizálni kell a területek között.

    VálaszTörlés
  4. Csak példaként említettem!:-) És igen Szilvia igazad van, bizony sokaknak(unknak) nincs meg az egyensúly, mégha nagyon törekszünk is rá. Persze más sikerére, boldogságára, egyensúlyára nem kellen irigykeni, de bizony, van mikor irigykedünk. És a saját világunk egyensúlya, megfelelése kell, hogy meglegyen, de mindig nem zárhatjuk ki a külvilágot, vannak olyan dolgok amik befolyásolják a saját kis világunkat! De az nagyon jó, ha most azt érzed, igen sikerült! Kevés az ilyen ember, inkább panaszkodni szeretünk!:-)

    VálaszTörlés
  5. Hogy meglegyen az egyensúly... kukkants be hozzám ;)
    http://pancsigyongyei.blogspot.de/2013/10/dijat-kaptam-d.html

    VálaszTörlés