És mindig van honnan is fejlődni tovább. Ugyan és-sel nem kezdünk mondatot, koppintana most az orromra a magyar tanárom, de sebaj.
Az jutott ma eszembe, hogy eddig azt gondoltam magamról, hogy híresen nagy a toleranciakészségem, és híresen türelmes is vagyok. Aztán rájöttem, hogy még a meglévőből is lehet mindig tovább fejlődni, és kell is, mert vannak dolgok, amikben mégsem vagyok annyira sem toleráns, sem türelmes. Oké, az mindig a sírba kergetett, mikor az emberi hülyeség ömlött határtalanul, de vannak helyzetek, amikor muszáj ezekkel megbírkózni, és megjegyzés, szájhúzás, pofavágás nélkül elviselni. Meg lehet csinálni, bár megmondom őszintén, elég fárasztó tud ez lenni. Folymatosan kontroll alatt kell tartanom magam, hogy ne szóljak, sőt, lehetőleg ne is halljak, és ne is lássak.
Nem reménytelen a dolog amúgy, mert ha nagyon összekapom magam, akkor nagyon megy ez nekem. Csak még nem teljesen úgy, ahogy szeretném. De ami késik, nem múlik. :)
Hát igen nyelni tudni kell, még ha nem is egyszerű, engem igazából se a butaság, se az ostobaság nem tud annyira kiakasztani, mint az igazságtalanság, így az mondom, hogy isten óvja tőle, aki egyszerre buta és igazságtalan, főleg ha gonosz is, mert addig tűrtem!
VálaszTörlésHát, én ettől nagyon le vagyok maradva...
VálaszTörlésNálam a híresen nagy tolerancia addig tart, míg a hírhedten nagy igazságérzetem felül nem kerekedik. :)
VálaszTörlés