2013. máj. 23.

Meglepke

Amikor már biztos volt, hogy szabira jöhetek szerdától a hét további részére, akkor többen is megfogadtatták velem, hogy tényleg, igaziból pihenni fogok. Persze, mindenkinek megígértem, és nem is gondolkodtam rajta tovább, mert gondoltam, majd lesz, ahogy lesz. Komoly terveim nem voltak, bár a lakásra nyilván ráférne egy újabb alapos nagytakarítás, meg az ágyneműre a mosás, de ezt is csak nyugtáztam. Aztán végül mégis úgy alakult- leginkább az új telefonomnak köszönhetően- hogy tényleg és igaziból pihenek. Mondjuk így, a második nap után érzem csak, hogy mennyire nagyon kellett is ez. És nem arról szól ez a pihenés, hogy fekszem az ágyon, és nézem a tévét, mert pl. ma is alig voltunk itthon, hanem arról, hogy azt csinálhatok, amit csak akarok. Ezt bírom nagyon. Persze, elég hálás vagyok érte a másik felemnek (igen, már megint az ömlengés.. de ha egyszer tényleg..), amiért félretéve mindent azt helyezte előtérbe, aminek én örülök. Mondhatnám, hogy ez akkor az én hetem..
De.. mivel nem vagyok egy önző dög (csak egy egészen kicsikét), és mivel az én legjobb barátomnak holnap névnapja lesz, így gondoltam egyet, és megbeszéltem az én nagyon rendes férjemmel, hogy hadd osztozzak vele az én hetemen, és lepjük ma meg. Így aztán, a posta szolgálatait nem vettem igénybe, hogy elvigye neki az ajándékát, hanem személyesen vittük el. Majdnem jól számoltam ki azt is, hogy mikorra ér haza, de egy negyed órát tévedtem, így aztán fel kellett hívnom, és a telefonban elárultam, hogy "Akkor negyed óra múlva találkozunk." Visszakérdezett, hogy "Találkozunk????? (ennyi kérdőjel volt a hangjában) Ott vagytok nálunk?"
És igen, találkoztunk. Egy éve lesz éppen holnap, hogy utoljára láttuk egymást. Mondjuk ez nem jelent semmit, mert ettől függetlenül mindent tudunk a másikról, mert rendszeresen kitárgyalunk mindent és bármit. Nincsenek, nem voltak, és azt remélem soha nem is lesznek köztünk tabu témák, és sosem fogja egyikünk sem untatni a másikat, még ha épp az életünk legnagyobb problémája, hogy pl. milyen színűre festesse a körmét. Egy év alatt változtunk is, meg nem is. Kicsit mintha fiatalodtunk volna mindketten, de Ő egészen biztosan. A jelenlegi állapotában nagyon szép (és ezért minimum meg fog ölni, hogy ilyeneket írok róla, miután már nem pirul, és a szeme sem könnyezik), és igazából semmit sem változott. De amúgy ez is mindegy, mert ha a világ rondája lenne, én akkor is ugyanígy szeretném őt.
Na és akkor, hogy el is meséljem végre rendesen, meglepődött rendesen, és nagyon örült is. Nekünk is, meg az ajándéknak is. Nem sokat időztünk ezúttal, mert este is volt már, meg a gyerekek is itthon vártak minket, de minden perce nagyon jó volt. :)
Nekem pedig ez egy igazi bónusz nap volt. Örömet szerezhettem valakinek, ami mindig jó. :) Ráadásul kettesben autóztunk hazafelé a naplementében. Ami lehetne tömény giccs, ámde mégsem.. :)


5 megjegyzés:

  1. Ez nagyon szép volt, nekem is az ilyen meglepetések a legfontosabbak a világon!

    VálaszTörlés
  2. Gyönyörű volt, kedves, Diusos, szívhez szóló ( a meglepetés és az írás is) Köszönöm még1x!

    VálaszTörlés
  3. Ilyen meglepetést jó adni és jó kapni is! Eszter szerencsés, hogy ilyen barátja van! :-)

    VálaszTörlés
  4. Eszternek én is boldog névnapot kívánok! És még sok sok ilyen meglepit!:-))))

    VálaszTörlés
  5. köszönöm szépen
    Igen valóban nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen barátom van :-)

    VálaszTörlés