2013. máj. 31.

Húsz év múlva

Avagy poszt a jövőből, egészen pontosan 2033-ból. Lili kérdésére válaszolva. (Ha valami jövőbelátó gömböd lenne, és belenéznél 20 év múlva, hogy látnád magad?)
Ma szabadnapot vettem ki, hogy vigyázhassak a legkisebb unokámra, mert a szüleinek valami intéznivalója volt. Nem tudták magukkal vinni, én meg úgyis annyira örülök, bármelyikőjük is van velünk, hát kihasználtam az alkalmat. Édes kis virágszál, nagyon ügyesen segített nekem a kertben, játszottunk a kutyákkal, még aludtunk is egyet ebéd után. Hát igen, én is.
Fel sem tűnt, hogy ennyire fárasztó tud lenni néha a munkánk, pedig változatlanul nagyon szeretem. A húsz éves jubileumi ünnepségen döbbentem csak rá, milyen hosszú idő is telt már el, és azóta mennyi mindent csináltam itt. Mindegyik feladatomat szerettem, de ez a mostani az igazi azért. Mondhat bárki bármit, igenis jó dolog a férjemmel vállvetve dolgozni. Azt mondták, ne vállaljam, mert rámegy a házasságunk, de úgy érzem, még így, harmincnégy év után is, hogy a mi véd-és dacszövetségünkön az ilyesmi csak erősít. És milyen pillanatok alatt elintéztem így ezt a mai napi szabadnapot is.
Erik a fiúkkal együtt jött délután Grétiért, mikor a suliból hozta őket haza . Hihetetlen, hogy még mindig mennyire az apja klónja, de még ennél is hihetetlenebb, hogy Dani is mennyire kiköpött nagyapja. És, mondtam is kicsit kárörvendve az én drága fiamnak, hogy fel is köthetik az alsóneműt, mert a természete is övéké ennek a fiúcskának. A szeme sem áll jól.. :) Peti nagyon komoly viszont, most is csak ült a kanapén, és olvasta a magával hozott könyvét. A húgával
Roland csak telefonált, mert szokás szerint nincs ideje semmire, leginkább arra nem, hogy megálljon, vagy kicsit leálljon az őrült terveivel. Nem is tudom, hogy bírja vele a menyem... nekem néha nézni is rossz ezt a pörgős életet, ahogy élnek. De jól vannak, és hétvégén jönnek majd a szokásos ebédre. Azért azt nem felejtette el, hogy megkérdezze, hogy van Nugát, aki épp mára van "kiírva", de semmi jele szerencsére, hogy beindult volna nála a szülés. Holnap meg majd úgyis bevisszük az állatorvoshoz, hogy megvizsgálja, és lehet, hogy meg is fogja császározni. Épp az előbb számoltam utána, hogy Freddy lányának a lányának a lánya Nugát... nem is tudom milyen leszármazott lesz ez az alom az én drága Freddymnek. Én már el is döntöttem, hogy egy fiú bézs kölyök marad ezúttal nálunk, ha kell, meg is harcolok érte Balázzsal, aki szerint már négy kutya is bőven sok. Majd azzal érvelek, hogy négy kutya még kevés is, mert öt unokánk van eddig, és a hatodik épp úton. És az úgy lenne igazságos, ha mindenkinek lenne egy...
Patrikkal is beszéltem, igaz, még tegnap késő este. Teljesen bele van merülve a munkájába, mint mindig, valami új szoftvert tesztel egy nagy biztonsági cégnek. A lányokat elhozza holnap este, nálunk fognak aludni, mert ők meg hivatalosak valami céges bulira. Várom már nagyon. Lehet, hogy felhívom Eriket is, hogy hadd aludjanak itt a fiúk is, az lenne csak az igazi.
Ja, és még egy kicsit kertészkedtem is ma, elültettem még van harminc tő napvirágot körbe a terasz körül, így most már minden négyzetcentiméteren virítani fog. :)

6 megjegyzés:

  1. Gyerekkoromtól írok ilyeneket, hogy aztán pár év múlva okom legyen szarrá bőgni magam a leveleken. Ezen is, pedig nem az én levelem. Igaz, felfedeztem benne egy csavart, lehet, csak elgépelted, mégis felkaptam a fejem... Isten útjai úgyis kifürkészhetetlenek ;)
    Jó ötlet, úgyis régen írtam levelet ennyire előre, megint előveszem a jó öreg tintástollam, hogy adjunk az illemre is :D
    Ja, és a sok unoka hallatára még erősebb lett bennem a vágy, hogy a jövőben bővítsem a gyerekek számát :D

    VálaszTörlés
  2. Olyan jó volt ezt olvasni. Hasonlón gondolkodtam egy múltheti NL-cikk kapcsán, mit írnál a 10 éves magadnak? (majd ha egyszer kedved van és egyéb ötlethiányod :-)

    VálaszTörlés
  3. Jé, ebbe a kérdésbe én még nem mentem ennyire bele...de érdekes! Nagyon is!!!:-)

    VálaszTörlés
  4. Kicsit pityeregtem. Nagyon jó volt olvasni.

    VálaszTörlés