2013. máj. 19.

Hát ez égő

Sőt, mi több, úgy is mondhatnám, hogy a pofámról leég miatta a bőr, de attól még el fogom mesélni. Nem azért, hogy megkaphassam azokat az esetleges visszaigazolásokat, hogy másokkal is előfordul ez, vagy akár csak azt mondjátok, hogy "ugyan, ez egyáltalán nem szégyen". Azért mesélem el, mert ezt is el kell mesélnem ahhoz, hogy továbbra is őszintének érezhessem magam.
Szóval, mióta csak gyerekeim vannak, ők az életem központi része. De szó szerint. Először ők, általában születési sorrendben, vagy akár az épp aktuális problémáik, eseményeik fontossági sorrendjében, aztán rögtön utánuk következik Balázs, és utána a kutyák.. és csak ez után minden más. A fontossági sorrend továbbra sem változott semmit, de mégis valami őrület van bennem, amit egyre nehezebben viselek én magam is, és most már ők is. Mert már nem vagyok képes magamban tartani.
Hét közben a fene esz meg mindig, hogy mi lehet velük, aggódom azon, hogy felkeltek e időben, mindenki elvitt e mindent a suliba, ha délutános vagyok, akkor azon, hogy mindenki hazaért e rendben, nem hagytak e ott valamit, mit vacsoráznak, ilyenek. Ha délutános vagyok, van, hogy egész héten csak reggel találkozunk arra a fél órára, amíg az iskolába készülnek. A délelőttös hét azért ebből a szempontból lényegesen jobb.
Na és most ugye délutános voltam, szépen végig is éltem a szokásos aggódásokat, meg hiányokat. Erre mi történik most, hogy már második napja itthon vagyunk? Halálra idegesítenek mindennel. De nem úgy, hogy tényleg meg vannak hülyülve, és idegesít, amit csinálnak. Szimplán csak ők maguk is idegesítenek. Szégyen és gyalázat, és tök ciki is, de olyan apróságokért is rájuk förmedtem ma is, amit máskor észre sem vennék. Persze, ők meg már nem kicsik, úgyhogy éppenséggel vissza is morognak olykor, ami olaj a tűzre csak, és onnantól már veszett fejsze nyele. :( Nagyon ritkán fordul az elő, hogy Balázsnak kelljen a gyerekekkel kapcsolatban leállítani engem, de egymás után két nap is ez történt. Pedig mondom, semmi kirívót nem tettek. Csak hangosak. Meg zörögnek. Meg ugrálnak. Meg egymást cseszegetik. Meg vihognak. Meg veszekednek. Meg verekednek. Meg folyton beszélnek. Meg beszólnak. Meg nyavalyognak. Én meg a falra mászok.
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen leszek velük. És végtelenül szégyellem magam miatta, mert tudom, hogy a hiba bennem van, de képtelen vagyok jelen pillanatban kontrollálni magam, és nem felvenni a kesztyűt.
Nem vagyok elég okos, hogy mégis mit kéne tennem. Bár gondolom erre is az idő lesz a megoldás.
Addig meg csaknem utálnak meg teljesen.

14 megjegyzés:

  1. Szerintem méltányolható, hogy a szabadnapodon nem veszekedést, marakodást, zajongást akarsz hallgatni, hanem teszem azt kicsit pihennél, kicsit utolérnéd magad a házimunkával, és esetleg szívesen meghallgatnád, hogy mi történt a héten, amit nem mondtak el.

    Viszont elég nagyok ahhoz, hogy fogd Balázst, és sétáljatok egyet, üljetek le valahol a fűbe, és hallgassátok a csendet. :o)

    (Nem akarok ám beleszólni! Csak gondoltam, lehet(ne) ennek egy ilyen olvasata is.)

    VálaszTörlés
  2. Szerintem csak minden képzeletet felülmúlóan fáradt vagy. Azt hiszem tegnap írtál erről. Nem tudom pontosan milyen munkakörben dolgozol, de pénteken megtapasztaltam a raktári munkát. Pedig csak hat-hét órát dolgoztam, mégis másnap délután tértem csak magamhoz. Pihenj amennyit csak tudsz, ráadásul ahogy szokod meg a munkát úgy lesz egyre könnyebb.

    VálaszTörlés
  3. Akkor nem mondom, hogy ez másokkal is előfordul... És azt elmondtad, hogy mennyire fáradt vagy, és ennek is(!) köszönhető ez az állapot?

    VálaszTörlés
  4. Én is azt mondom, hogy mozdulj ki! Akár egyedül, akár Balázzsal,de akár a gyerekekkel együtt is. Szép idő van, csináljatok közösen valami kinti randalírozós programot, a gyerekeknek lehessen kiabálni, rohangálni, te meg csak a fűben ülve nézhesd őket. És ez a kimozdulás ne a házatok kertje legyen, mert akkor meg azon kattogsz hogy a szomszédok, meg a mosás, meg főzni is kéne, meg porszívózni is jó lenne, meg, meg,meg... Tessék jó messzire elmenni és mindent magad mögött hagyni! A pihenés nem feltétlenül azt jelenti, hogy csak fekszel néma csöndben az ágyadban.
    Nekem ez mindig segít.
    Dius, muszáj valahogy megtalálnod a módját, hogy kikapcsolj, mert tönkreteszed magadat!

    puszillK:
    Bea

    VálaszTörlés
  5. Dius, szerintem a fáradtság bizonyos foka után jutunk el mi anyák erre a szintre. Szeretjük, imádjuk őket, féltjük, óvjuk, aggódunk értük. Aztán van egy olyan fáradtsági szint ahol - és most főleg magamról írom- már minden kis inger fáj és idegesít és ezért nem a megszokott hangnemben szólunk rájuk, reagálunk egy egyszerű szeretlekanyapuszira. Legalábbis én sajnos tudok annyira fáradt lenni, hogy sikítozni tudnék egy-egy fizikai inger után.. Közbe meg nagyon de nagyon szégyellem magam, hogy nincs annyi türelmem, hogy őket mindig minden pillanatban odaadóan fogadjam. :/

    VálaszTörlés
  6. Ismerős! De tudom, ez nem vigasztal!
    Kikapcsolódni, igen...csak ugye, nem lehet folyamatosan. De utána tényleg jobb!
    Szebb napot mára, igen, rajtunk is múlik nagyon!!!!

    VálaszTörlés
  7. Csatlakozom az előttem szólókhoz: egyszerűen csak fáradt vagy. Mert azért ismerd be, nagyon megterhelő munkát vállaltál, Dius, még akkor is, ha tulajdonképpen szereted. Ki kell kapcsolnod, ki kell pihenned magad időről időre és minél gyakrabban. Szorítok neked, hogy sikerüljön ennek megtalálnod a módját, mert azt mindenki maga érzi, mivel, hol és hogyan a legjobb neki a regenerálódás.

    VálaszTörlés
  8. Igazuk van a többieknek :)
    És tegyük hozzá, hogy három, többé-kevésbé kamaszodó fiúgyerekről van szó....akik egyszerre tudnak angyalok és ördögök lenni, hiszen a saját harcaikat, a saját helykeresésüket is meg kell élniük...és bevallhatjuk, hogy gyakran nálunk, felnőtteknél is előfordul, hogy azzal morgunk, kötekszünk, aki megérdemli...
    Pihenj Dius, türelem, és jusson eszedbe, amit az én Apukám szokott mondani, amikor nehezebben megy egy nap. Egy nappal megint közelebb kerülünk az érettségihez :)

    VálaszTörlés
  9. Mire az én kommentemhez érsz, már azt mondod: tudom, tudom fáradság, pihenés, kikapcsolódás. És igen, én is ezt mondom, de az én javaslatom a jóga, ha lehetőséged van rá. Ki fogsz cserélődni, átmozgat, ellazít, felfrissít.

    VálaszTörlés
  10. Hát még ha nem is akarod ezeket a visszajelzéseket megkapni, mégis megkaptad :) Én eddig is szent őrültként csodáltalak, hogy soha nem voltatok gyerekek nélkül sehol. Megőrülnék tizenhárom év alatt. Menj, és pihend ki őket egyedül vagy Balázzsal, és eszedbe ne jusson szégyellni magad érte, vagy arra gondolni, hogy rossz nekik, hanem élvezd!

    (Amúgy biztos, hogy az jó, hogy a munkában ennyit aggódsz értük? Lehet, hogy lazulnod kéne? Mert végülis mi történhet, ha nem vitt szendvicset vagy tornacuccot? Na bumm :) )

    VálaszTörlés
  11. Üdv ikertesó:) Az én javaslatom, hogy cseréljünk gyerekeket, hátha másé nem idegesít annyira - engem nem szokott:) Férjet nem cserélek! Na mikor küldjem őkte?

    VálaszTörlés
  12. ez nem égő, "csak" őszinte (és kevesen vallják be). te meg fáradt és kimerült vagy, 1 kisebb és 2 kamaszodó gyerekkel és még egy ajtó sincs amit magadra csukhatnál amikor szusszannál. "mert tudom, hogy a hiba bennem van" - ez mg hülyeség...ilyen fáradtan még egy szent is kiborulna, mi meg gyarló emberek vagyunk. Azt meg úgyis hiába írom, hogy pihenj, mert nem fogsz megállni míg nem muszáj. (és te is tudod, hogy ez lenne a "gyógymód")

    VálaszTörlés
  13. Hűha...
    Nem tudok mindenkinek egyenként válaszolni, de mivel nagyjából ugyanazt írtátok mindannyian, így azt mondom, valószínűleg igazatok van, és a fáradtság beszél belőlem. Őszintén szólva magam sem tudom még, hogy mi az, ami igazán kikapcsol, és igazán feltölt, mert egy-egy végigdolgozott hét után (napi nyolc és fél órát abszolút aktívan talpalok) a legkevésbé sem vágyom kimozdulni az esetek jó részében. Még akkor sem, ha valószínűleg ott lenni jó lenne már. De majd ez hátha változik. :)
    Timi, szent őrült? A legkevésbé sem szent.. egyszerűen csak így alakult. :) Az meg, hogy aggódok, simán velemszületett tulajdonság, és nem csak a gyerekekért, hanem bárkiért, akit szeretek (csak náluk ez hatványozott), úgyhogy ez ha jó, ha nem, így marad már. Ha nem visz tornacuccot, hát hoz egy egyest. (najó, a kicsi még nem) (és ugyanez igaz a leckére, meg minden másra is.
    Mesélő, próbáljuk ki. A következő hétvégére akkor postafordultával jöhetnek. :)
    Eszter, hát ismersz. :-*

    VálaszTörlés