2013. máj. 30.

Az öröm posztja

Már tegnap is ezen vívódtam, hogy írjam, vagy ne írjam... aztán akkor végül inkább megérkeztek a gondolataim helyett a fotók bluetooth-on keresztül a telefonomról, és gondolkodás nélkül, válogatás nélkül fel is töltöttem ide mindet. Ezért lett annyi, amennyi.
De aztán ma azon kaptam magam unos-untalan, hogy azt fogalmazgatom, hogy is meséljem el. Mert el akarom mesélni. Ráadásul nem is rossz dolog, sőt.. mégis olyan fura ezt leírni, és megfogalmazni, hogy ne tűnjön majd semmi másnak annál, ami. Tiszta és őszinte öröm csupán. Nem dicsekvés, nem önfényezés, csupán öröm.
De elkezdem a legelején. Úgy február végén. Amikor ugye felvettek ide, ahol dolgozom. Olyan munkakörbe, ami nem feltétlenül felel meg a szaktudásomnak, és egyáltalán annak, amit én tudok, és szeretek csinálni. Egy-két hétig tartott csupán, amíg megszoktam, és elfogadtam, hogy igen, fizikai munkát végzek, és igen, akár az is elég lenne ehhez, ha sosem tanultam volna semmit. De elfogadtam, és megszerettem. Fárasztó, de jó érzés, hogy meg tudom csinálni hétről hétre. Bármit, amit csak kell. Emiatt aztán kicsit jobban becsülöm is magam mostanában, mint eddig bármikor, mert hát az tény, hogy túlságosan sokra nem tartom magam.
Ha három hónap lenne a próbaidő, akkor már túl lennék rajta. De még a fele hátravan.. és néha motoszkál bennem a félsz, hogy mi lesz, ha a hat hónap leteltével búcsút intenek nekem, mert mégsem kellek én ide, hiába érzem jól magam.
Tegnap azonban történt valami. Igaz, először majdnem elvitt az infarktus. Mert úgy esett, hogy az összes főnököm (a főnököm, meg az ő főnőke, meg még az ő főnöke is) beszélni akart velem. Fogalmam sem volt miről, és a három perc alatt, amíg elértünk a beszélgetés helyszínére minden végigzakatolt bennem, és úgy dübörgött a vér a fülemben, hogy komolyan féltem attól, hogy szétrobban az agyam menten. Leültünk négyen, és megkérdezték, hogy hogy érzem magam. Mondtam, hogy nagyon jól. Aztán elmondták, hogy van nálunk valaki, akinek egy kicsit más munkát is kell végeznie az eddigieknél, helyettesít valakit, aki sokkal magasabb beosztásban van, mint én. Ez a valaki, aki helyettesít, nálam magasabb beosztású. Azt mondták, arra gondoltak, hogy én megtanulhatnám ennek a valakinek a munkáját, hogy amikor ő helyettesít, akkor én meg helyettesítsem őt. Elvállalnám? Érdekelne? -hangzott el a kérdés. Természetesen elvállaltam, és érdekel. (amúgy nagyon) Hogy mivel fog járni? Plusz munkával. Pénzzel nem. A beosztásom nem változik, de előfordulhat, hogy egyik nap a fizikai állományban fogok dolgozni, másik nap meg nem.
Nehezen állt vissza az agyam a rendes kerékvágásba tegnap, mert annyi minden járt a fejemben. Az érzés, amit az a pár perces bizonytalanság okozott, nehezen múlt. Ahogy az a fura szájíz is, ahogy láttam, hogy fogadták a hírt a közvetlen kollégáim.
Viszont már tegnap is azt éreztem, hogy olyan nagyon örülök neki, hogy így történt. Mert ez azt jelenti, hogy nem kell aggódnom a próbaidő letelte miatt, mert máris számítanak rám még plusz feladatokkal is. :)
Félelem nincs bennem, úgy gondolom, semmi gondot nem fog okozni elsajátítani, amit kell. És kíváncsi vagyok rá, hogy milyen lesz.
És igen.. örülök nagyon. Meg egy kicsit büszke is vagyok, na. Mégiscsak léptem egy tyúklépést... :D

13 megjegyzés:

  1. Gratulálok! És csak így tovább:)

    VálaszTörlés
  2. ez nagyon jó! kis lépés az emberiségnek, nagy lépés Diusnak :) ügyes vagy!

    VálaszTörlés
  3. De jó!!! Gratulálok! Látszódott már az elején, hogy meg fogod állni a helyed! És még mi áll előtted! Gratulálok!

    VálaszTörlés
  4. Biztos vagyok benne, hogy sikeres leszel! Gratulálok és drukkolok. A mi generációnkat a szerénységre nevelték, de sokunknál a kishitűség és a szerénység összemosódik szerintem. :)

    VálaszTörlés
  5. Puszi! :) És örülök nagyon!

    VálaszTörlés
  6. Gratulálok, ehhez a "tyúklépéshez"! Milyen öröm is ez..Csak így tovább!:-)

    VálaszTörlés
  7. Gratulálok és továbbiakban is sok sikert!!!!:)

    VálaszTörlés
  8. Nem értem miért gondolod, hogy ez dicskvés/önfényezés lenne. Szerintem teljesen normális dolog, ha arra, amit önerőből elérsz büszke vagy. Lehetsz is! Gratulálok.

    VálaszTörlés
  9. Gratulálok, ez szerintem nagyon nagy dolog.

    VálaszTörlés
  10. GRATULÁLOK!!!! Így csupa nagybetűvel!! Mert ez nem kis elismerés ám!!!!

    VálaszTörlés
  11. LÁtod-látod, mások sem tyúklépésnek gondolják. :-) Csak így tovább! :-*

    VálaszTörlés