2013. máj. 18.

A semmi napja

Komolyan nem gondoltam még magam sem, hogy van a fáradtságnak, vagy talán inkább a fizikai kimerültségnek egy olyan foka, amit már nem tudok legyőzni. Vagy legalábbis nem megy nagyon egyszerűen. Voltak jelek a héten már, hogy kissé túlfeszítettem a húrt, pedig igazán nem csinálok hét közben itthon eget rengető dolgokat, maximum mosás megy, meg valami nagyon gyorsan elkészíthetőt főzök, bevásárolok, és kész. Mégis... a legriasztóbb az volt, amikor a pulzusom már megint közelebb volt a kilencvenhez, mint a nyolcvanhoz (pedig amúgy hetvenöt fölé nem kéne mennie). Ismerem magam, és tudom, hogy amikor már itt tartok, akkor kezdődik a baj. Próbáltam beljebb húzni a féket, de nem nagyon volt miből leadni.
Aztán gondolkodtam, hogy mit és hogyan ronthattam el az elmúlt két hétben, amikor a helyzet fokozódni kezdett.
Nos, az kétségtelen, hogy így, közel három hónappal (bizony, már ennyi) a munkába állásom óta mindig azt tapasztalom, hogy nekem a délutános hét egy fokkal könnyebben viselhető, mint a reggeles. A reggeles őrülten kimerítő a hajnali négyes keléssel. Ott már szerdán alig bírom összerakni magam. Ez a délutános hétnél csütörtök estétől mondható csak.. De valószínűleg ott rontom el, hogy még mindig nagyon keveset alszom. A délelőttös héten napi öt, maximum hat órát. Ami mindent összevetve nagyon kevés, mert a fennmaradó többi időben maximum fokozaton működtetem magam. A délutános héten sem nagyon alszom többet hat és fél óránál, de mégis jobb a helyzet egy kicsit.
A másik, amit nagyon elrontok, és lehet, hogy itt van a kutya is elásva a mostani helyzetben, hogy nagyon keveset iszom. Munka közben nincs időm ezt figyelni, hogy mégis mennyi az annyi, de feltűnő, hogy a hét decis vizes üvegem két műszak alatt sem mindig fogy el. (főleg, ha lent felejtem az öltözőben) De itthon is csak épphogy pár kortyot iszok, hogy az épp aktuális szomjamat oltsa. Ma célzottan figyeltem... körülbelül fél litert ittam. És hát ez az, amire még én is húzok egyet az orromon saját magammal kapcsolatban is.(pedig szeretem mentegetni magam én is)
Hogy ez e a megoldás kulcsa, majd kiderül, mert megpróbálok többet inni. Majd legfeljebb bevezetem, hogy óránként egy pohárral meg kell inni, az nem tűnik soknak,és viszonylag hamar hozzá lehet szokni.
Na és hogy ettől e, vagy csak úgy amúgy.. de ma a világon semmire nem voltam képes. Kilencig aludtam, és úgy ébredtem, mint akit agyonvertek (pedig nem). Fájt minden izmom, és semmi nem enyhített ezen. Délután másfél órát aludtam, és ebből is úgy ébredtem, hogy semmi enyhülés, még mindig fáj. De remélhetőleg majd ma éjjel már kialszom magam.. igaz, ehhez aludnom kéne már, és nem azt várni, hogy Alex hogy remekelt a döntőben. Ha nem is nyer, mert én is belátom, vannak nála sokkal tehetségesebbek ott, azért kívánom neki, hogy minden idők legsikeresebb magyarja lehessen az Eurovíziók történetében.

3 megjegyzés:

  1. Byealex - nézd meg ezt a klippjét / Csókolom/, egy francia buldog van benne :)
    http://www.youtube.com/watch?v=HXTv3oFXhoU

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. A tesómnak van egy olyan applikáció a telefonján, ami mindig figyelmezteti, hogy na most innod kell, nagyon vicces, de ezzel legalább rászokott arra, hogy rendszeresen igyon, ajánlom neked is :) Különben tényleg nagyon sokat jelent, ha megfelelően hidratált a szervezeted.
    Alex ment, tarolt és győztesen tér haza, felülmúlta a várakozásokat :)

    VálaszTörlés